Zalaegerszegi Evangélikus Egyházközség

Isten hozta honlapunkon!

Adó 1 %

Nyugati Egyházkerület

Evangélikus.hu

Biblia

Online hittan

Facebook

Ökumené

Vasárnapi Ige: Böjt 1.-6. Vas.

Krisztus nevében
Böjt 1. vas. 2013-02-17. Jób.1.8-22.

 

 

Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt az ÚRnak: Nem ok nélkül féli Jób az Istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged! Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől. Egyszer, amikor Jób fiai és leányai lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában, hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhákkal szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. De a sébaiak rájuk rontottak, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Istentől tűz hullott az égből, amely megégette, és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Fiaid és leányaid lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában. De hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is me-gyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.

Keresztyén Gyülekezet! Szeretteim a Krisztusban!
Az Úr védelmében!
Böjt első vasárnap. Úgy látszik pontosan az ellenkezője történik annak, ami címet adtam ennek az igének. A mai vasárnap evangéliumi igéi Urunk megkísértése, Urunk bejelenti szenvedését, halálát és feltámadását. Tudjuk mind ez be is következett. Urunk, aki sok csodát tett, sokakat gyógyított, vért izzadva szenvedett a Gecsemánéi kertben, s így könyörög: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár” Mt.26.39. A kereszten pedig így sóhajtott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Mt.27. 46. Urunk, akiben erő és hatalom volt, Urunk, aki egy volt az Atyával. Most kiszolgáltatva, egy népbíróság hamis döntésének. Ez a látszat. Urunk halála mégsem vereség, hanem győzelem. A bűn és halál fölötti győzelem. A konfirmandus Káténkban van egy kép, amint a kereszt fúródik be a földbe, és a kígyónak, a gonosz megtestesítőjének a fején keresztül. „Ellenségeskedést támasztok a te utódod és az asszony utóda közt: ő a fejedet tapossa, te meg sarkát mardosod.” 1Móz 3,15 Urunk ebben a látszatra elesett állapotban is Isten kézében, Isten tervében volt. A szenvedés közben, így folytatta az imát: „mindazáltal, ne úgy legyen, aho-gyan én akarom, hanem amint te.” Mt.26.39. Szenvedése végén így kiáltott fel: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.” Lk. 23.46. János evangélista, aki ott állt a kereszt alatt, így tanúskodik: „Elvégeztetett” Jn. 19.30. Nem vége a gyötrelemnek, hanem befejeztem a küldetést. Fájdal-mas és nehéz volt, de ezt bízta rám Atyám.
Kedves Testvéreim! Jób kedvelt bibliai személy. Ő sem vettetett el. Bár Jób nem tudott arról, ami a mennyben történt, de szilárdan hitt abban, minden vesztesége, tragédiái ellenére őt szereti Isten. Igaza volt Jóbnak. Ez, ami eddig történt Jób életében, még csak a kezdet, bár ez is sok. Ez-után következik a betegség, ellene fordul felesége, és a vigasztalása indu-ló barátok is csak a fájdalmát növelik. Jób mégis az Úr védelmébe mene-kül. „Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” Jób.1.22.

1./Jób tiszteli a kísértést. Jób meghajlik a kísértés titka előtt. Kedves Testvéreim! Aki azt állítja, hogy ismeri a kísértés titkát, az ámító. Nem lehet leegyszerűsíteni azzal sem: Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar. Péld 3,12 Ha ezt idézgetjük mindenki szenvedésén, akkor nem leszünk különbek, mint Jób barátai, nem vigasztalók, hanem kínzók, és csúfolódok leszünk. Miért szenvednek az emberek? Itt ne arra gondoljunk, aki ittasan ül kerékpárra, eldől és eltörik a lába. Itt azt mond-hatjuk, utolérte a bűne. De milyen sok esetben nem tudjuk az okot. Egy közlekedési balesetnél, a vétlent éri a baj, aki mindig rendetlen, most kar-colás nélkül élte túl a saját bűnét. Nincs értelmes válasz.
Ugyan így Urunk szenvedésére sem tud az emberi elme választ adni. Itt is érvényes Urunk szava: „boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Jn.20.29. Sok kísértésnél ne keressük a mértet. Álljunk meg a titok előtt, és imádjuk, könnyek között. Higgyük el, hogy Isten most velünk van, számon tart.

2./ Jób megalázkodik a vád alatt. nehéz elfogadni, hogy Sátán vádjai igazak. Bizony mi nem ok nélkül féljük az Urat. Hitünk életben tartására szükség van az Úr ajándékaira is. Pedig ez nagyon csalóka dolog, amikor csak ajándékot keresem. Szülök, szeretik a gyermeküket. mindent meg-tesznek értük. Később derül ki, hogy szeretet nem sok pénzzel, ajándé-kokkal kellett volna kifejezni, hanem több beszélgetéssel, munkára neve-léssel, próbákkal. A szeretet, akkor is szeretet, amikor nem halmoz el ajándékokkal. A Szentírás Isten szeretetét, gyakran hasonlítja a szülő gyermeke iránti szeretethez. A szülő, akkor is szülő, amikor nem számon kér, vagy nem tud adni, Isten akkor is Atya marad, amikor nem halmoz el ajándékaival, sikerekkel. Amikor a kiskőrösi szolgálatunkat kezdtük Harmati Béla püspök úr így bocsátott bennünket útra: „Adjon az Úr annyi sikert és örömöt a szolgálatban, hogy soha el ne keseredjetek, de adjon annyi csalódást is, hogy soha el ne bízzátok magatokat.” Jób elfogadta a táma-dás jogosságát. Nézzünk előre megint Jézus Krisztus keresztjére. Így csú-folták: „Bízott Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja: hiszen azt mond-ta: Isten Fia vagyok.” Mt. 27.43. Urunk mégis az Atya kezébe tette le lelkét.
Testvéreim! Amikor ilyen vádak ellen vádakkal illetnek, visszautasítjuk, nem tudják mások, a vádlók bizonyítani, hogy csak azért vagyok kegyes, mert jól megy a dolgom. Itt az Úr színe előtt, úrvacsora ünneplésre készülve, nézzünk a szívünk mélyére. Alázkodjunk meg, bizony a sátán telibe talált.
Jób, a kegyes Jób, megalázkodott a vád alatt.

3./ Jób mégis ragaszkodik Istenhez. Minden arra utal, hogy elhagyta Jóbot az Úr. Minden ellenére ő ragaszkodik ahhoz, hogy sorsát, az Úr tartja kezében. Ragaszkodik ahhoz, hogy ebben a tragédia sorozatban számára ugyan láthatatlanul, de ott van az Úr, és ő meg fogja látni. Semmi alapja nincs erre Jóbnak, ragaszkodik hozzá. „Tudom, hogy az én megvál-tóm él, utoljára megáll a por fölött.” Jób. 19.25.
Jób egész könyve ezt szeretné nekünk elmondani, hogy Úr mindig Úr. S ez az uralom itt a földi életben zajlik. Miután mérhetetlen veszteségek érték a Jóbot így vallott: „Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el.” A gazdagság, ami közben volt, „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve.”
Az életem, most is biztos kézben van, az Úr kezében, és ott is marad. Semmi sem ragadhatja ki onnét. Sem a jólét, sem szenvedés.
Böjt a szenvedés és az elhagyatottság útja, de az út, Isten útja. Ha ráállít bennünket, ragaszkodjunk Hozzá. Ámen.

Ima: Reményik Sándor: Ne próbálj Uram


Engem gyengébbnek faragtál ki,
Hogysem próbáidat
Állhatnám, Uramisten
Dícsérve Téged rendületlenül.
Azért ígyen könyörgök Hozzád:
Ne próbálj engemet!
Tudom, hogy vannak választottjaid,
Akiket szentté finomít a bánat,
Akiket hőssé edz a szenvedés,
Akik áldják és magasztalják
Süvöltő ostorod,
Mert minden csapás nyereség nekik.
Nem én, nem én!
Én igazabbá, emberebbé
Nem tisztulok sötét eged alatt.
Engem csak torzzá teszel és fonákká,
Engem csak összetörsz,
De szobrot szenvedéssel
Mégsem faragsz belőlem, Istenem.
Nekem kék szemed derült ege kell,
Örök mosolyod aranykupolája,
Őszi erdőkben halk lélekzeted:
Hogy kinyíljék szívem,
Szépségben s szeretetben - másokért,
Hogy ne kerengjek, mint a kerge állat
Veszett irammal, öntudatlanul
Önzésem és nyomorúságom
Őrült köreiben.
Ha azt akarod, hogy dícsérjelek
Szárnyaló énekkel, én Istenem:
Adj enyhülést, ne próbálj engemet!

 

Böjt 2. vasárnap 2013-02-24. Krisztus
Es 42,1-4.
Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.

Keresztyén Gyülekezet! Szeretteim a Krisztusban!

Mindnyájan jól ismerjük a közmondást: „Jó bornak nem kell cé-gér.” valami azt sugallja, mintha ma sok rossz bor, sok hamis árú van a piacon. Vállatok jelentős összeget költenek a reklámra, nem csak külön reklám osztály van, hanem ma már az egyik legfelkapottabb főiskola a reklám és marketing főiskola. Óriási összeget költ egy vállat arra, hogy elhitesse velem, az a termék, amit ő elő állít nekem fontos. Nélküle boldogtalan leszek, de vele nem. Az esti órákban, a városban sétálva vakító a reklám fények tömege, amelyek szeretnének rábeszélni, hogy vásároljak. Már a legjobb egészséget ígérő teák sem hoznak tűzbe bennünket. Elolvassuk a reklámot egy kenőcsről, teáról, gépről, és azt mondjuk, ha ennek negyedrészét tudná, akkor nagyon jó lenne, talán meg is venném. Ilyen világban élünk. Minden héten van egy élelmiszer botrány.
Sokan mondják, hogy az egyháznak is lépést kellene tartani ez-zel a tempóval, az stílusban kell reklámozni az evangéliumot.
Most a böjt elején nézzük meg Isten milyen reklámmal lép be a hangos világba. „Nem kiált, nem lármáz.” Talán már nincs is he-lye ennek az ügynek a mai világban? Wilhelm Rode német ope-raénekes szerint: „Az örök csendes, a hangos mulandó.” Isten csendesen mutatja a világnak az Ő megváltói művét.
1./ Gyönyörködöm benne.
Érzéseinket, az örömöt, bánatot, unalmat is, többféleképpen is kifejezésre juttathatjuk. Sok ilyen alkalomnak voltam már tanúja. Egy futballmérkőzésen az örömöt taps, kiabálás, dobolás juttatja kifejezésre. A gyermek esküvőjén, ott ülnek az első padban a szülők, könnyekig meghatódva hallgatják a liturgiát, az esti órákban, amikor már a zene hangjai járnak át mindent, a vendégek táncolnak, szórakoznak, az édesanya is teszi dolgát, és néha oda néz a gyermekeire. Hamar elkapja tekintetét, hogy könnyeit senki ne lássa, gyönyörködik bennük.
Isten a mennyei Atya gyönyörködik Jézusban, mert engedelmes volt, végig járta a megváltás útját. Kétszer elhangzik ez a meny-nyei szózat: „Ez az én szeretet Fián, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok.” (Urunk megkeresztelésekor és a megdicsőülés hegyén.) Isten segíti őt, a lelkét adja belé.
2./ Törvényt hirdet a népeknek.
A templomba vigasztalásért jövünk. A törvénynek ma egy kicsit hátborzongató íze van. Sok visszaélés történt már a törvénnyel, és történik ma is. Hiszen elhangozhat ilyen mondat egy adott döntésről, törvényes, de nem erkölcsös. Milyen törvény az, amely nem erkölcsöt védi?
Isten törvénye más, ha Isten törvényét végig járnám, hibátlanul betartanám, Isten elé jutnék, félve mondom ki, de üdvözülnék, de én ezt nem tudom végig járni. A törvény után ezt mondta az Úr: „Tartsd meg rendelkezéseimet és parancsolataimat, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak, és hogy élhess azon a földön, amelyet Istened, az ad neked minden időre.” V. Móz. 4.40. „Két utat adtam eléd az élet és a halál útját, válaszd az életét. ”Az törvény amit Urunk hirdet élet mentő törvény. Itt földön is jó útmutató, de megőriz Krisztusig, aki az üdvösségre visz.
3./ A megrepedt nádszálat nem töri el.
Keleten erős bambusznádból építették a csónakokat, házakat. A munka közben énekel, keresi a legszebb nádszálakat, amelyek-hez a többit illeszti, amelyik vezér szál lesz. Talál egy szépet, be-fűzi, amikor meghajlítja, akkor veszi észre, hogy repedt, kiveszi, félre dobja, énekelve keres másikat. Amikor kis idő múlva ismét ez a törött kerül a kezébe, a térdére veszi, eltöri, hogy többet ez ne akadályozza a munkában. Ez ugyan látszatra szép nádszál, de alkalmatlan a teherviselésre. Eltöri, az építő, ne bosszantsa többé.
Kedves Testvéreim! Most ezekben a napokban minden gyüleke-zet számadást, leltárt, statisztikai kimutatást készít, lelkészek je-lentést írünk a 2012. évről. Sok szép kerül ezekbe a jelentések-be. De testvéreim, összességében, az üdvösség szempontjából terhet nem bíró, eldobni való megrepedt nádszálak vagyunk. Jé-zus Krisztus fogja ezeket az örök élet építésére alkalmatlan nád-szálat, fölveszi, és egyházat épít belőlük.
4. A füstölgő mécsest nem oltja ki.
Már alig tudjuk milyen a füstölgő mécses. Inkább eloltottuk az ilyet, és a tűzhely fényénél, vagy a beszűrődő holdvilágnál, be-szélgettünk tovább. A pislogó villany is csak a szemet rontja, in-kább lekapcsoljuk. Jézus Krisztus azt mondja: „Ti vagytok a világ világossága” Ez lenne a küldetésünk, s közben helyette csak füstölgünk, bűneinkkel rontjuk a levegőt. Az ilyen mécsest el kell oltani, ne rontsa tovább a levegőt. Jézus Krisztus nem ezt teszi, oda tartja a kezét, s ráfúj, hogy újra éledjen: „Ha elhamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet, Uram, fuvalld rája! Lobogjon újra, hogy e hideg szívet lángra gyújtsa.” E.É.383.
5./Mindaddig tanít, amíg a szigetekig el nem jut.
A szigetek a pogányság. Urunk mindenkihez jött. Azokhoz is, akiről mi már lemondtunk. Azokhoz is, akiket mi már félre dob-tunk. Urunk őket is, szeretné beépíteni őket is országába.
Micsoda program? Micsoda erő? Mindezt reklám nélkül csendben.
Böjt! Kérjük Urunk, áldja meg böjtünket ezzel a csenddel, amelyben belátjuk, hogy magunkról nincs mit reklámozni, mi csak megrepedt nádszál vagyunk, mi csak pislogó gyertya bél vagyunk. Urunk mégsem tör el, nem olt ki. Urunk bűnbocsátó irgalmával meggy meggyógyít, hogy épüljünk az örök életre.
Ámen.
Ima: Agenda 1.
Böjt 2. vasárnap 2013-02- 24. Es 42,1-4.

 

Böjt 3. vas. 2013-03-03. 1Móz 4,3-13. Krisztus

Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümöl-cséből. Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és ál-dozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cse-lekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rá-támadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta. Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön. Ekkor Kain azt mondta az ÚRnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Ámen

Keresztyén Gyülekezete! Szeretetteim a Krisztusban!

Ezt a vérfagyasztó történetet bármelyik napilapban is olvashattuk volna. Közös vállalkozás, jól menő üzlet, szépen fejlődnek, gyarapodnak, jön a pénz. Egy este elszámolás közben szóváltás, a társ előránt egy kést és leszúrja az üzleti partnert. A bűn útján, Istentől elszakadt ember mindenre képes. Még arra is képes, hogy testvérét meggyilkolja. A Biblia első lapjain a bűn terjedéséről is olvashatunk. Ádám, aki nem hitte el, hogy az Úr neki a jót akaró Atyja, és engedetlenül vett a tiltott fáról. Tőle azt kérdezi az Úr: „Hol vagy Ádám?” Szégyenében elbújt. Káin, amikor a szíveket vizsgáló Úr figyelmezteti, a formális áldozatát nem fogadja el, Ábelét igen, erre irigy lett, lehajtja a fejét, és bosszút forral. Az indulat tette fajult, megölte testvérét. Tette után tőle már ezt kérdezi az Úr: „Hol van a te a testvéred?” Testvéreim ez a történet arról is szól, hogy bűneimmel mindig másoknak ártok. Bűneim ostora mindig másokon csattan. Mindig mások húsába vág bele.
1./ A történet hátborzongató, a kiontott vér a kiontott élet el-borzaszt.
Kedves Testvéreim! Elgondolkoztam, mit kezdenénk a gyónással és az úrvacsorával, ha ott lenne a kérdések között: „Vallod e magad gyilkosnak?” Hiszen, oly sokszor elmondtuk már, nem loptam, nem gyilkoltam, én jó ember vagyok. Ez mind igaz, de ne felejtsük el, korunk fő betegségei: a szív, érrendszeri, idegi és daganatos betegségek a helytelen életmód mellett, az idegességnek a következményei. Bizony mindnyájunk bűne miatt izgulnak mások feleslegesen. Lehetne másként, de én önzésem mindent felborít, s ott stressz keletkezik, ahol minden nyugodtam haladhatna. A kiontott vér elborzaszt, de megrövidített élet is az égre kiált.

2./ Hol van a te testvéred? – kérdezi az Úr.
Ezen a böjti vasárnapon minket kérdez a mi Urunk, Atyánk: „Hol van a te testvéred?” Hol a gyermeked, szüleid, unokáid, szomszédaid? Tudják-é, hogy mi itt vagyunk?
Káin először zavarba jön, majd szemtelenül válaszol: - „Őrizője vagyok-e az én testvéremnek?” Testvéreim mit válaszolunk erre a kérdésre? Hol van gyermekünk? – Ő egészen más. Ő már nem olyan iskolába járt, mint én. Neki mást tanítottak Istenről, mint nekem. Ő benne van az élet sűrűjében, neki vasárnap is dolgozni kell. Különben is felnőtt ember nem foghatom a kezét.
Hol van szomszéd, aki emeletes házba költözött. Akivel koráb-ban minden nap találkoztunk. Akivel egymásnak vásároltunk. Tudjuk, hogy melyik házba költözött? Hol van, aki egyszer csak elmaradt a templomból? Az ő dolga, tudja, mikor vannak az is-tentiszteletek, bibliaórák. Ha akar, jöhet, nem lehet erőltetni. Testvér ezek a válaszok igazak, de tartalmukban nem mások, mint Káin válaszai. Kitérnek a felelősség alól. Az Úr ezért ma is kérdez, hol van a te testvéred?
3./ Erről az igéről Zsid. 12.24.-ben olvashatunk egy igehirde-tést: „…járuljatok Jézushoz és a meghintés véréhez, amely ha-talmasabban beszél, mint Ábel vére.” A káini tettek terjednek a földön. A bosszút forraló lehorgasztott fejek, gyilkos tettek, szem-telen válaszok sok szomorúságot okoznak az emberi szívekben és a mennyei Atya szívében is. Van-e kiút? Van-e reménység a megszorítottak számára? Van-e reménység a káinoknak? Van-e reménység nekünk? Nemzetközi és családi életben?
Ábel vére, és minden erőszakosan kiontott vér az égre kiált, és vér, vért kíván. Ettől csak Urunk kiontott vére tér el. Az Ő vére is az égre kiált, de nem bosszúért. Urunk így tusakodik a keresz-ten: „Atyám bocsáss meg nekik.” Lk.23.34. A bűn nagy sötétjé-ben, a kietlenségben, a paradicsomon kívül felragyog egy fény. Ez a fény Isten irgalmas szeretetének a fénye. A gyíkosság után, az Édenen kívül Isten embert mentő atyai szava szólal meg.
Egy kép szerint az első emberpár, amikor kikerült az Édenből. A kapun kívül előre néz. Nem hátra, hogyan lehetne csellel visszajutni. Nem lefelé mérhetetlen bánatában, nem égre fenyegetően Isten megleszek nélküled, előre, mert a bezárt Éden kapuval szemben a képen a Golgota van. Bűnöm után így juthatok vissza Isten atyai ölelésébe: „Hittel nézek keresztfádra, üdvözítő Jézusom, értem mentél golgotára, hogy lelkem mennybe jusson. Amit keresztfádon mondtál, bármeddig tart életem, ne engedd felejtenem.” 206. Itt a kereszten látom meg a bűnöm után Isten szeretetét. Itt elhalványulnak az irigy indulatok, pimasz válaszok elcsendesednek, az ellentétek eltűnnek.
Sokszor megakad a szemünk a káini tetteken. Elborzadunk. Őszinte pillanatainkban önmagunktól is.
Urunk sokkal jobbat, többet ad nekünk, mint borzongást. Jézus Krisztus megváltói műve a kegyelem forrása, járuljunk ehhez a forráshoz. Ámen.
ima: Agenda 3.
Böjt 3. vas. 2013-03-03. 1Móz 4,3-13.

 

Böjt 4. vasárnap 2013-03-10
Krisztus nevében
Es 58,6-12
Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Sokféle vélemény alakult ki a böjtről. Az egyháztörténete folyamán is változott a böjt a gyakorlata és a róla kialakult vélemény. Más – más gyakorlat alakult ki különböző korok keresztyénségében. Sok visszaélés is történt a böjt kérdésével. A nehéz fizikai munkát végzők felmentést kaptak a böjt alól, de hol a határ a nehéz fizikai munka esetében? Ha a mai keresztyén gyülekezetek, felekezetek böjti szokásait tanulmányozzuk, szintén sokféleséget találunk. Egyes felekezetek szigorú étkezései szokások, máshol az édességről mondanak le, más közösségekben több igehirdetési alkalom jelzi, hogy böjti idő van. Vannak gyülekezetek, ahol minden böjti vasárnap megterített oltár várja a gyülekezetet. Máshol sötétebb tónusú ruhákban járnak. Korábban böjti időben nem volt mulatság. Sokan a böjti időből csak a tilalmak megsokasodását látják. Az eltérő gyakorlatok azt mutatják, hogy eltérő a böjt céljáról is felfogásunk.
Ebben a sok féleségben melyik a gyakorlat a helyes? Melyik szokás tükrözi jobban a böjt lényegét, belső tartalmát? Ebben a kérdésben segít minket ez az ige. Isten maga mondja el milyen böjtöt kíván tőlünk.
1./ Isten igéje aktív élete kíván tőlünk.
A keresztyén életnek a böjti része sem a tétlenség ideje. A csend és az elmélkedésünk gyümölcseit adjuk egymásnak.
„Old le a bilincseket”. Jogosan mondjuk erre a prófétai igére, régi nem nekünk szól. Közöttünk más rend uralkodik már.
Kedves Testvéreim! De ezt a prófétai igét mi csak Jézus Krisztus felől érthetjük meg. Az Ő életműve, szenvedése és halála új értelmet ad, ennek a régi igének. Isten Krisztusban keresztülmutatta, meg milyen az igazi böjt. A szabadságot, amelyet Isten nekünk adott Jézus Krisztusban adjuk másoknak. Hogyan vélekednek rólunk mások? Visszük nekik a szabadság áldását.
Jézus szabadítása, hogy magára vette a világ bűneit. Szülők iránti szeretetlenségüket, elrontott családi életet. Egyéni és közösségi bűnökre, nemzetközi bűnökre, amit ma tőkebefektetésnek nevezünk, de valójában a gyarmatosításnak egy mai formája.
Böjt: Ebbe a munkába állok be én is. A bűnök súlya alatt roskadozó embernek mutassuk meg azt az utat, amely az új lehetőség.
Naponként érkeznek a világ különböző pontjairól olyan hírek, hogy ott emberek éheznek. Ilyenkor ne legyintsünk egykedvűen, távol van ez. Kulcsoljuk imára kezünket, és kérjük Istent törje szét azokat a bilincseket amelyeket ők viselnek, hiszen sok esetben a keresztyén Európa rakta ezt rájuk.
Jézus Krisztusban ez a távolinak tűnő ige így számunkra élet.
2./ Helyes, ha böjtben bűnbánatot tartunk.
Vizsgáljuk meg mit rontottunk el, mit mulasztottunk? Emberek élnek körülöttünk, akiket megbántottunk, megrövidítettünk, kicsúfoltunk. Mindezzel Istennek okoztunk fájdalmat. Ez az ige arra tanít, a böjtben Isten előtt csendben gondoljuk végig az életünket. A bűnbánó szív bocsánatot kap, de a bűnbánat és a bűnbocsánathoz csatlakozzon a zákeusi magatartás is. Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” Sajnos a bosszúállás sok – sok formáját ismerjük és gyakoroljuk. A böjti csendben Isten mégis arra szeretne elvezetni bennünket, hogy miután bocsánatot kaptunk, rendezzük azoknak a kérdését is, akiket elveszítettünk, vagy eltaszítottunk.
3./ Akkor lesz jó böjtünk, ha az elmélet és a gyakorlat találkozik.
Ne próbáljunk valami kisebb, vagy nagyobb dolgot az életünkből Istennek adni. Nagy tévedés, ha ezen a vallásos mezsgyén akarjuk elrendezni, amit az életünk többi részén folyamatosan elrontunk. Bár milyen sok áldozatot is hoznánk ezért, ez mind kevés. Isten az egész életünket akarja, hiszen Jézus Krisztusban az egész életünket újította meg. Így vigyük Isten elé minden napunkat.
Különösen érdekes ennek a próféciának a biztatása: Ha megtartjuk az Úr parancsait. Megtapasztaljuk áldásait is.
Böjtben ezt az igét is Jézus Krisztus felől nézzük. Így biztat: Isten népe, aki megtapasztaltad az Úr áldását, tedd az Úr parancsait, hogy mások is részesüljenek az Úr áldásiból.

Ámen.

Böjt 4. vasárnap 2013-03-10 Es 58,6-12

 

Böjt 5. vasárnap 2013-17
Krisztus nevében
1Móz 18,20-33
Azért ezt mondta az ÚR: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom. Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az ÚR előtt. Hozzálépett Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös. Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? Az ÚR így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu va-gyok. De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. Ismét szólt hozzá, és ezt kérdezte: Hátha negyven található ott? Az ÚR így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. Ne induljon föl az én Uram, hogy beszélek - szólt Ábrahám -, de hátha csak harminc található ott? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. Ábrahám ezt mondta: Ne induljon föl az én Uram, hogy még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért. Amint az ÚR bevégezte beszélgetését Ábrahámmal, eltávozott, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.

Keresztyén Gyülekezet! Szeretetteim a Krisztusban!

Döntéseink, cselekedeteink, szavaink utolérnek bennünket. Nagyon gyakran a következmények súlya alatt döbbenünk rá, hogy más képen is dönthettem volna, szólhattam, vagy hallgattam volna. Rossz döntésemmel fájdalmat okoztam családom tagjainak, szeretteimnek, barátaimnak, munkatársaimnak. Bűneim ostora olyanokon csattant olyanokon, akik az ügyben ártatlanok. Ilyen eseteket látva gyakran feltesszük azt a kérdést is, hogyan engedheti ezt meg Isten?
Igénk egy ilyen kérdést tár elénk, egy ilyen belső harcot. A többség gonoszsága miatt elpusztulhat-e, az a kevés igaz is? Vagy a kevés igazért megmenekülhet-e, a gonosz többség?
1./ Döbbenetes hír, amit Ábrahám hall az Úrtól.
Vége a bűnös városnak. Isten megelégelte a bűnt. Sodoma és Gomora az idők folyamán a bűn jelképe lett. Sodoma és Go-mora, ahol nem csupán vétkeznek az emberek, itt minden bűn. Ezek az emberek rafinált módon bűnöznek. Úgy tették a jó látszatát, hogy azzal is ártottak. Egy régi közmondás szerint úgy nyesték a fügefát, hogy madár se tudjon rá szállni. A bűnözésnek ez a foka, amikor a törvényesség látszatával tesszük tönkre egymást. A bűnnek az a foka, amikor a saját érdekem mindennél fontosabb lesz. Olyan állapot, amikor azt mondjuk egy döntésről, törvényes, de nem etikus. Amikor a törvény jogot, de nem igazságot szolgáltat. Testvér döbbenten veszem észre, hogy már a mi korunkról beszélek. Bizony Somodomában és Gomorában élünk. Van-e segítség? Legyünk őszinték miattunk nem menekül meg Zalaegerszeg. Pedig milyen sokszor elmondtuk már, bűnös ez a világ, mi még csak próbálunk becsülettel helyt állni, de mások?
Testvéreim! Égre kiáltó bűnök tömege vesz körül bennünket, és mindez a törvényesség hálójával átszőve. Ha Úr úgy dönt, hogy lejön, és megnézi, mi van itt, mi sem tudjuk feltartóztatni. Nem lenne 10 olyan igaz ebben a városban, akikért az Úr megkegyelmezne, ennek a városnak.
Uram segíts rajtunk! Uram légy irgalmas a Földhöz! Sodoma és Gomora kiált segítségért.
2./ Csodálatos az Úr hosszú tűrése.
Ábrahám hatszor odaborult az Úr elé. Alkudozott az Úrral. Mennyi minden megváltozott a 4000 év alatt, csak ember bűne maradt változatlan. Isten ítélete ma is jogos. S ma is vannak Ábrahámok, akik komolyan veszik a veszélyt. Mindent elkövetnek a veszély elhárítása érdekében. Ma már egyre komolyabban vesszük, hogy Jézus azt jelenti Isten megsegít. Újra és újra megjelennek rettegett betegségek. Vártuk a csoda gyógyszert. S ma már világos, hogy legjobb gyógyszer, egy rendeltetésszerű élet. Nem lehet az életet, környezetet romboló életet folytatni, egy tabletta, s pusztítjuk tovább magunkat. Íme, Jézus a segítség, aki az atyák szívét a fiakhoz téríti, mindnyájunkat a mennyei Atyához, hogy teremettségünknek megfelelő élet éljünk. S mégsem sikerül, akkor Krisztus segítség, aki meghalt értünk. helyettünk. Jöjj Urunk, segíts rajtunk, szem elől tévesztünk.
3./Isten segít rajtunk.
Kegyelmet adott a világnak. A kegyelem, nem magyaráz, a ke-gyelem nem takarja el a bűnt. A kegyelem megbocsát. A jobb oldali latorhoz így szólt Jézus: „Ma velem leszel a paradicsom-ban.” Lk.23.43. Ezen a vasárnapon arra biztat Atyánk, ha kö-rülnéztünk, és úgy láttuk nincs menekvés, reménytelen a helyzet, térdeljünk le, és könyörögjünk. Ábrahám 10-ig látta reálisnak az alkut. Az evangéliumok szerint Urunk az elveszett egyet keresi. Ábrahám úgy látta, hogy kegyelem bizonyos ponton kimerül. Jézus Krisztus életműve arról szól, hogy a kegyelem itt kezdődik. Ott kezdődik Isten kegyelme, ahol az ember igazságára már nem lehet számítani. Urunknak ez kegyelme személyre szóló. Egy égő házból a menekülök egyenként ugranak a kifeszített ponyvára. Így egyenként, személyesen kínálja a megmenekülést. Nem lehet azzal elfedezni a bűnt, hogy minden ember bűnös, és vannak nálam bűnösebbek is. A kegyelmet sem lehet csak úgy, általában megkapni. Jó lenne szívből énekelni: „Én, én okoztam minden szenvedésed, bűneim vittek a keresztfára Téged. Mind azt, amit Jézus, eltűrtél helyettem, én érdemeltem.” 199.3. Ábrahám 10 emberért két város meg-menekülését kérte. Isten egyet adott az egész világért.
Milyen gonosz ez a világ, megborzadunk gyakran önmagunktól is. Milyen csodálatos, a világ Ura, aki ebben a történetben is előttünk áll. Lehet azon csodálkozni, hogy Ábrahám, milyen bizalommal volt hozzá. Pedig ő még nem látta keresztet, melyen Isten szent Fiát adta a világért, hogy bűnös ember életben maradhasson.
Körülnézünk, s azt érezzük, éget a bűn. Nézzünk újra körül, és lássuk meg van segítség. Az angyal így szólt Józsefhez, Mária: „Fiút szül, nevezd el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét a bűneiből.” Mt.1.21. nem sors többé Sodoma és Gomora, mert Jézus Krisztusban itt a kegyelem. Ámen. Ima: Agenda 1.
Böjt 5. vasárnap 2013-17.

Böjt 6. vas.2013-04-24. Krisztus nevében

Jn.10.17-19.
Mondja Jézus: „Azért szeret engem az Atya, mert én oda-adom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy is-mét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyám-tól.” Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszé-dek miatt. Sokan így szóltak közülük: "Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?” Mások ezt mondták: „Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?”
Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztusban!
Előszó nagyhéthez.
Virágvasárnap, Krisztus Urunk Jeruzsálembe való bevonulása napján erről az igéről így fogalmazhatunk: előszó nagyhéthez. Mint egy nyitány az előadás előtt. Mint egy korál előjáték, az ének előtt. A nyitányban már felcsendül a mű főtémája. A nyitány már eligazít abban, hogy mit is várhatunk. Az események még a függöny, kárpit mögött vannak, de nyitány eligazít, hogyan értsem, mire hangolódjak rá. Milyen összefüggésekre figyeljek a következőkben.
A passiót, Krisztus Urunk szenvedésének történetét ismerjük. Évről évre felolvassuk Nagypénteken mégis milyen kevesen vannak, akik nem csak tudják, de értik is. Valójában, ezt csak egy valaki érti. Az, aki ezt a titkot kijelenti nekünk, ami Urunk Jézus Krisztus. A mi ismeretünk hiányosságáról árulkodik, hogy képesek vagyunk bibliai igékkel igazolni, szemmel látható hamisságokat is. Igazoljuk a napnál világosabb bűneinket, önzésünket. Közben könnyes szemmel énekeljük a passióban:
De ne csak kínod tudjam, Okát is megértsem
Hogy te gúnyt, halált, Uram szenvedtél énérettem.
Oka annak én vagyok, Én és tenger vétkem,
Kínjaid azért nagyok. Célod üdvösségem. EÉ. 204.3.
Ennek az eligazító előszónak az ad külön hangsúlyt, hogy szerzője Jézus Krisztus. Ez bátorítson bennünket a passió végig gondolására, és újra végig gondolására. Ne szégyelljük, hogy elsőre nem érjük. A tanítványok sem értették meg elsőre. Végül a feltámadt Úr értette meg velük az áldozatos halál értelmét. Tőle tudták meg, hogy mi az igazság. Ő ment utánuk a Galileai tóhoz. Emmausba búsan vándorlókhoz. Tamáshoz, aki küzdött kétségeivel. Figyeljünk mi is Urunkra, hogy minket is meggyőzzön.
1./Urunk nagyheti előszavából mindenek előtt megtudjuk, hogy az eseményeknek az Ura ő maga.
Más eseményekre nézve ezt könnyen elfogadjuk. De a szen-vedés történetre nézve ez túl van minden emberi elgondolá-son. Az események uralása, az emberi elgondolás szerint nem lemondást, nem áldozatot, nem veszteséget jelent. Aki irányítja az eseményeket, ő ura az őt körülvevő történések-nek, s ebből a maga számára, győzelmet, előnyt, hasznot ko-vácsol. Az áldozatból, ő hozza a legkevesebbet. Itt figyeljünk nagyon Urunkra. Az evangéliumi történtekre, és a szenvedéstörténetre is igaz, az események nem csak úgy történtek, Urunk nem sodródott, hanem irányította, Ura volt mindvégig a helyzetnek. A kereszt fele vezető útnak is ura volt Krisztus. Mindezt azért tette, mert szerette az Atyát, és engedelmeskedett neki. Urunk hatalmával találkoztunk a gyógyítások során. Hatalmát most arra használja, hogy értünk adja életét. Nem csupán valamit ad a kincseiből, nem fele királyságát, mindent, az életét adja értünk. Nem Júdás, nem Pilátus, nem a főpapok, nem túlerő kényszerítette erre. Urunk hatalommal tette le az életét, Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok Jn 15,13-14 mondja Urunk.
2./ Hatalma van arra is, hogy felvegye az életét.
Urunk egész élete szolgálat volt, de soha sem szolgálta ki magát. A hatalma mindig megmaradt.
Mi azt gondoljuk, hogy kiszolgáltatott volt Urunk, amikor tövis koronát tettek a fejére, kicsúfolták, megalázták, gúnyt űztek belőle a katonák, és legnagyobb kiszolgáltatottságnak gondoljuk, amikor keresztre feszítették. Pedig Ő ekkor is hatalmas volt. Hatalma volt arra, hogy az Atya üdvözítő tervét végre hajtsa.
Mi csendben nagyszombaton befejezzük Jézus Krisztus szenvedéséről való elmélkedésünket. Gyermekromban, szülőfalumban két istentiszteleten nem volt igehirdetés, szenteste, és nagyszombaton. A lelkész felolvasta az igéket, csak csodáltuk a teljes kiszolgáltatottságot, a kezdete és véget. Aki egyenlő Istennel, nem volt számára hely a fogadóban.
Nem látták benned, csak az ács fiát.
Űztek vak éjben árkon-bokron át
A szakadékhoz, mely mélységbe ránt,
Űztek megszállott hitető gyanánt. EÉ.393.1.
Istentől emberektől elhagyatva. Ezeket a történeteket emberi szó nélkül csak néztük. A zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: „Három nap alatt hirdette az igét a megkötözött lelkeknek.” Még itt is hatalma volt, a sír mélyén is. Hatalma volt arra, hogy minden embert üdvözítsen, aki hisz benne. Először csak azt vesszük észre, akiket meggyógyított. Később észrevesszük, hatalmát a tanításban. 5000 ember korgó gyomorral is hallgatta.
Most vegyük észre, hogy a szenvedésben is hatalma van. Mi-lyen sokszor elhatározták, hogy megölik, de nem tudták meg-tenni, mert ő átment rajtuk. Óriási erővel vonultak fel a Gecsemánei kertben, de most nem ők vették el az életét, ha-nem, eljött az órája és letette, értünk, mert szeretettel enge-delmeskedett az Atyának. Majd a passióban halljuk: „Elvégeztetett”. „Atyám a te kezedbe teszem le lelkemet.” Mint egy fáradt ember este, aki jó munka után pihenésre tér. Mint a sportoló, aki kimerült a kivívott győzelemben, de ott van ajkán a diadalmas győzelmi kiáltás. A nyitányban ez szólal meg virágvasárnap. Urunk nem halál felé megy. A feltámadása után megkeresi újra a tanítványait, és visszavezeti arra az útra, amit ő járt, az Atya útjára.
Befejezésül: Virágvasárnap még egy reményt keltő bevonu-lás, és utána tragédia? Nem! Nagyhét is az engedelmesség útja volt. Pilátus is felülről kapta a hatalmat. Különben semmi hatalma nem volna Jézuson.
Kedves Testvéreim! Ez készül a számunkra. Ezt szólaltatja meg a nyitány. Erre hangolódjunk rá, s akkor a megváltás nagy műve kinyílik előttünk. S akkor mély bánattal énekelhet-jük:
Isten ama Báránya Hogy' jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére. EÉ.208.2.
S együtt vallhatjuk boldogan Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére.
Ámen.
Böjt 6. vas.2013-04-24. Jn.10.17-19.

 

 

 


A Zalaegerszegi Evangélikus Egyházközség honlapja. Készítette: Németh Róbert © Minden jog fenntartva.