Adó 1 %

Nyugati Egyházkerület

Evangélikus.hu

Biblia

Online hittan

Facebook

Ökumené

Karácsony 2. napja

Krisztus nevében 1Jn 3,1-3 1Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk.

 

Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.

 

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Veszélyben vannak az ünnepeink. Elveszítjük az ünnepeink gyökerét. Mai formájuk az ünnepeinknek egy társadalmi képződmény. Így örököltük. Együtt a család, ajándékot készítünk, a templom is hozzátartozik az ünnep fényéhez. Karácsonyfát állítunk, köszöntőt mondunk egymásnak. Találkozáskor a megszokott köszöntés helyet, boldog ünnepet kívánunk egymásnak. Ezek mind évszázadok alatt kialakult közösségi szokások. A veszély azért alakult ki, mert a közösségek átalakultak, a társadalom szokásai megváltoztak, igaz utoljára, de ünnepi rendünket is megtámadta a változás.
Menjünk vissza a gyökerekig, hogy onnét nőjön ki újra a fa, a tartalmas új ünnepi szokásaink.
Mai igénket János apostol Krisztus születése kapcsán írta le. Ezt az igét akkor tudjuk elmondani, ha nem csupán emlékünnep lesz számunkra karácsony, hanem a szívünkben is megszületik Jézus Krisztus. Akkor látom milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya. Istennek ezen szeretetén ámulok, most már nem az a fontos, hogy én hogyan fejezem ki Isten iránti szeretetemet, a fontos, hogy Ő szeret engem ennyire. Töltse meg szívemet ez az öröm, töltse meg szívemet ez a boldogító tudat, s ennek a boldogságnak a melege járja át az életemet. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 1Jn 4,19
Miben nyilvánul meg Isten szeretete?

1./ Isten gyermekei leszünk, sőt azok is vagyunk.
Ez egy Istentől kapott áldás, egy csodálatos állapot, de feladat is. A gyermek is a nevével, az arcvonásaival, az irataival igazolja, hogy kinek a gyermeke. Ugyanakkor egy napi feladat is a számára, hogy a családhoz méltóan éljen. A gyermek bizonyítványt kap az elvégzett osztályokról, de elvárják tőle az iskolában, hogy ennek megfelelően viselkedjen.
Isten gyermekei vagyunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Róm 8,19
Kedves Testvéreim! Mi, akik Isten gyermekei vagyunk a keresztség által várnak bennünket haza az otthon maradt családtagok, mert ha itt vagy, akkor sugárzik belőled a békesség, ha itt vagy akkor nincs veszekedés. Neked mindenkihez van egy jó szavad. Várnak-e a munkatársak: „úgy hiányoztál, amíg szabadságon voltál”. Bizony híjával vagyunk a feladat teljesítésének, vigyázzunk, mert ez az állapot is elveszhet. Egyik esti énekünk utolsó verse legyen gyakori imánk: Tedd gondunkká mások gondját, formáld rajtunk Krisztus arcát. Hiszen engem is akkor ragadott meg szeretetével, amikor még ellensége voltam. Az efezusi levélben Pál apostol Krisztus felöltözésére biztat, s itt nem ünnepi öltözetről van szó. „13Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.14Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. 16Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.17Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.”
A hétköznapi életben lássák meg rajtunk, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Urunk nevedet miattunk pogány ne gyalázza.

2./ Ennek az örömnek van előre tekintő sugara is.
Az üdvösségre néző szív: még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Régebben azzal vádolták a keresztyéneket, hogy csak fölfele tekintenek, nem vették észre a valós nyomorúságot. Nem segítettek ott, ahol étel, ruha, iskola, kút kellett volna. Ma az egyház nyomora, hogy túl sokat néz lefelé. Itt a földön akar jó lenni, versenytárs a világgal. Igét hallgató testvérek is kihagyják az életükből, a döntéseikből Isten igéjét. Nem lett nyilvánvaló a világ előtt, hogy mivé leszünk. A mi Urunk Jézus is kérdés marad a világ előtt, sőt botrány a világ számára. Németországban 20 éve egy falra felírta valaki „Jézus a válasz”, másnapra egy kérdés került mellé, „Mi volt a kérdés”?
Testvéreim! Tévedés, amikor az egyház akarja a világot irányítani, amikor azt akarja elfogadtatni, hogy az egyház a legjobb vezetője ennek a világnak. Legyen nyilvánvaló, hogy az egyház feladata Isten-ember kapcsolatáról szól, és ezen a világ megakad.
Majd nyilvánvaló lesz a mi részünkre is, amikor Jézus Krisztus nem emberi testben, hanem isteni dicsőségben jön el, hogy akkor mivé leszünk.
Addig két lábbal itt a földön, de tekintetünket fölemeljük az Úrra.

3./ Aki így vár, akiben ez a reménység van megtisztítja magát.
Isten gyermekűségünk harcba állít bennünket a bűneinkkel. Nem csak Szentestére. Ez a harc beér a hétköznapokba is. Nem csak ünnepre próbálok egy szelídebb arcot varázsolni magamnak, Krisztus szelídsége elkísér egész évben.
Válságban az ünnepeink! Menjünk vissza a forráshoz. Mit tett Isten. Karácsonykor emberré lett, hogy én a gyermeke legyek. Ez már nem ünnep csupán, ez már egy út.
1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk!
2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.
3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni!
4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!
Így az ünnep is tartalmas lesz: Nem önmagunkat ünnepeljük, hanem hálát adunk Istennek az Ő ajándékáért.


Ámen
 

 

 

 


A Zalaegerszegi Evangélikus Egyházközség honlapja. Készítette: Németh Róbert © Minden jog fenntartva.