2011. Karácsony

Krisztus nevében Zsid 1,1-3 1Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. 3Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A karácsonyi ige a gyermek születéséről szól. Egy gyermek születése nagy öröm. Nézegetjük, tervezgetjük a jövőjét. Találgatjuk: kire is hasonlít? Amikor nagyobb, megkérdezzük a nevét, s ebből már tudjuk, mit várhatunk tőle. Őt még nem ismerjük, de szüleit igen. Tőle sem várhatunk mást. Úgy fog majd viselkedni, amit az otthonában látott.
A családi házról, a gyermek viselkedéséből, munkájából, hűségéből, hűtlenségéből, az otthonra következtetünk. Ezt látta otthon. Gyermekek viselkedését látva, megkérdezzük őket: hát ezt láttátok otthon is? 0tthon is így viselkedsz?
Karácsonykor megállunk a jászolbölcső mellett. Melegség, boldogság, ez az ünnep. Ünnepi hangulatban tűnődjünk el, milyen is lesz ez a gyermek? Milyen az a ház ahonnét jött? Milyen az Atya, aki küldte őt? A múlt vasárnap gyermekeink szólaltatták meg a karácsonyi evangéliumot kis történetekben, versekben, dalokban. Ezekben a történetekben nem csak a csecsemőt láttuk, hanem az értünk emberré lett Megváltót is. Nézem Jézust s egyre láthatóbb lesz előttem milyen az Atya. Amikor elcsendesedünk karácsony ünnepén, nézzük mit adott nekünk Isten.

l. / A világot ránézve teremtette az Atya.
A teremtéstörténet visszatérő szavai: íme minden nagyon szép. Jézussal a szívemben láthatom olyannak a világot, amilyennek Isten teremtette. Amit a bűn elrontott, azt csak a bűnbocsánat javíthatja ki. A teremtést is csak így látom tisztán, eredetiségében, Jézussal. Nélküle csak a bűn által megrontott világot érzékelem. Jézus nélkül csak véletlenek sorát próbálom összerakni. Vele célja van a világnak, benne az életemnek. Elindultam a teremtőtől, és a megváltáson át visszavisz az út hozzá.

2./ Dicsőségének kisugárzása.
Fényesség, hatalom, uralom. Az ókori ember számára sokkal nagyobb jelentőséggel bírt a felkelő nap, mint a mi számunkra. Ők a sötétség, és a sötétség hatalmai feletti győzelemnek tekintették, és örültek a diadalának. A bűn sötétjében Jézus a világosság, fényében tudok tájékozódni. Isten velem vezet. Sok festő a gyermek Jézus testéből sugárzó fényt rajzolt. Ezt a fényt földi szem nem láthatta. A pásztorok, a bölcsek, akik első látogatói voltak az Úrnak, nem láthatták ezt a fényt a szemükkel. A szemükkel egy Kisgyermeket láttak, akit szegényesen köszöntött a világ. DE a szívükkel látták, hogy Ő a Megváltó. Jézus feje fölé később glóriát festettek. Ezt is csak szívvel lehetett látni. Ő nem úgy tanít, mint a többi rabbi, neki hatalma van. Ma itt van egy emberi közösség, elhangzik egy emberi beszéd. Ezt látja az ember a szemével. Sokan el is fordulnak ettől a közösségtől. Nem láttak benned mást csak az ács fiát. (393.ének.)
DE szívvel sokan látják ma is Isten dicsőségét. Mert az igazán, csak a szívével lát jól az ember

3./Lényének képmása.
Szeretnénk megtudni milyen az Atya? Milyen az Isten? Nézzünk Jézusra, benne meglátjuk. Neki adott minden hatalmat mennyen és földön. Öröm van szívemben, dicsérjem Jézusban az Atyát, boldogságom fokozódik. Bánat gyötri szívem, tárjam ki Jézus előtt, akiről így énekünk:
Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető tiszta fény,
Ő az éltető tiszta fény, EÉ. 459.2.2,00
A tükörkép, hű mása az eredetinek. Jézusban Isten szeretete jelent meg, közel jött benne Isten. Ilyen az Atya. Gondviselő megtartó. Urunk sok példázatban szólt erről. Az elveszett juh, az elgurult pénz, a tékozló fiú mind Jézusról, és az Atyáról szólnak. Nézzünk Jézusra, aki Jó pásztorként keresi az egyet. Ilyen az Isten. Isten szeret! Isten keres! Ezt az Istenképet a bűnesetben elveszítette az ember, Isten ezt adta vissza Jézus Krisztusban. Amíg nézem Jézust az Atya arca ragyog fel szívemben.

4./Bűneinktől megtisztított.
A hazatérő fiút az Atya, forró öleléssel hozza zavarba, s téríti a jó útra. Átélték a legnagyobb boldogságot a feltétel nélküli megbocsátást. A gonosz szolga, akinek a király 10000 talentumot, megfizethetetlenül nagy összeget engedett el, szívében sajnos a király irgalma nem talált visszhangra. Ő nem tudott irgalmas lenni a szolgatársához, aki neki tartozott. Az adósság a bűnt jelenti. Ha Isten nekem megbocsátja a megszámlálhatatlan bűneimet, akkor én is legyek kész Jézus Krisztus által a megbocsátásra, a házastársam, a gyermekem, embertársaim iránt. Keresztelő János és Jézus Krisztus egyformán kezdte az igehirdetését: Térjetek meg, mert közel jött a mennyek országa. Keresztelő János ezután ítélő Messiásról szólt, aki elválasztja a búzát és a polyvát, aki kivágja a terméketlen fákat. Jézus Krisztus pedig meghirdette az Úr kedves esztendejét, hogy legyen időnk a megtérésre.
Testvéreim! Ilyen az Isten. Ez az utolsó szava Istennek az emberről, és az emberhez. Szólt Isten a próféták által is. De utoljára szívét a testté lett igében tárta fel. Induljuk, mint a pásztorok és a bölcsek, mint a tanítványok, mi is fogjuk majd látni a glóriát, nem a szemünkkel, hanem a szívünkkel, mert igazán jól az ember csak a szívével lát.

Nyílj meg, szívem,
fogadd be őt,
Az áldott égi csecsemőt,
Ki e világ üdvére jött!
Borulj le jászola előtt!
(150. ének 7 verse.)


Ámen.

2011 Karácsony Zsid 1,1-3