Kategória: Friss hírek

Ahogy a tabi tiszteletes úr, a gyülekezeti ház kápolnájának falán lévő képről mondta: „a festő – Rubens - ecsetje is lehet igehirdetés”. (a tékozló fiút visszafogadó apa az egyik szemére vak, ahogy a szeretet is olykor „vak”, aztán egyik karja erős férfikéz, a másik gyengéd anyai ölelő kar, amihez nincs mit hozzátenni…)

 

 

Nos, az események, amint történnek velünk, azok is válhatnak üzenetté, annak megértésévé, hogy mindenhez köze van Istennek - értünk.

A bőséges ebéd után voltunk, megcsodáltunk egy képtárat is és akkor vetődött föl, hogy van a városban egy fafaragó mester is, megérné őt is, munkáit is megnézni. Csak volt egy ismert program-menetrend, el kellett dönteni: vagy a siófoki „Bárka” templom, vagy a fafaragó, ami így előkészítetlenül nem is biztos, hogy megvalósulhat, legfeljebb az időt vesztegetjük

Az úgy szokott lenni, hogy akinek támad egy ötlete, ami végső soron nem is rossz, de nem valósulhat meg, az csalódást okoz. Mert Siófok mellett döntöttünk. Zichy képtár, új élmények már el is feledtük a fafaragó dilemmát, megérkezünk Siófokra. Hihetetlen forgalom, hat sávban tülekednek az autók. Pedig Siófokon csak üzletek vannak és vevők. Honnan, hová igyekszik ez a töméntelen ember? Groteszk és képtelen XXI. századi életkép. Gyalog megyünk a templomig, hirtelen tárul elénk, váratlan, különös: ég és föld összeér ..

Az egyik bibliaórán hallottuk: a finn ember, ha megtelepedni kíván – szaunát, a kínai teaházat, a francia restaurant-t, a magyar templomot épít. Milyen lélek szól ebben a templom építésben - Siófokon? Hatása alatt vagyunk, próbáljuk kitapogatni erővonalait. Jön egy hölgy, megáll előttünk. Hangja megrendült, de tiszta: „ma reggel meghalt ennek a templomnak a tervezője, építője: Makovecz Imre”. Van, akit „csak” virrasztásra, van, akit kapuőrnek rendelt az Úr. Egy igaz magyar „kapuőrrel” kevesebben lettünk. Ostoba gondolat: a fafaragó melletti választás, valami nagyon lényegestől fosztott volna meg bennünket. A gyászban, egy pillanatra, magyarságunk - a mi közösségünkben való megélésétől.

Ebben a tanításban fontos volt a templom tervezésének a „legendája” is. A 80’-as évek végén az akkori tiszteletes kéri Makovecz Imrét – tervezzen templomot, néhány hete van rá. Az építész már a kilincset markolja gondolatban, képtelen a kérés, de még türelmesen végighallgatja a tiszteletest. „Tudja Makovecz úr, az építész és a lelkész inspirációja között van hasonlóság… Én egész héten készülök, olvasok és imádkozom a vasárnapi igehirdetésre. Aztán szombat este egyszercsak jön a megvilágosodás”. – mondja a tiszteletes. „No, akkor csak imádkozzon tiszteletes úr” - mondja Makovecz, azzal megy a dolgára. Szombat este csörög a telefon: Jól imádkozott tiszteletes úr, mert nem kicsi fény gyúlt, hanem villámlás. Készítem a terveket.”