Zalaegerszegi Evangélikus Egyházközség

Isten hozta honlapunkon!

Adó 1 %

Nyugati Egyházkerület

Evangélikus.hu

Biblia

Online hittan

Facebook

Ökumené

Szentháromság utáni igék (5. vas-10.vas)

Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap 2012-07- 07
Krisztus nevében
Ap csel 9, 1-20

 

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”

 

Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!” Ő így válaszolt: „Íme, itt vagyok, Uram. „Az Úr pedig így szólt hozzá: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson.” Anániás így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet.”

Ezt mondta neki az Úr: „Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.”Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.
Ámen

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Az ige kulcsszava: találkozás. Vannak találkozások, melyek egész életre kihatnak. Pilinszky János Képzelt interjú című írásban ezt olvashatjuk: Van Gogh sétája során rábukkan egy fára, és lefesti. Igazság szerint ez a fa semmivel sem különb a többi társásnál. A találkozás ereje emelte, tette megragadóvá. De mit jelent ez? Olyasféle jelenség ez, amint a vallás síkján a kegyelemnek szoktunk nevezni.
Egy másik nagy találkozás: II. Rákóczi Ferenc a hagyomány szerint Balatonakarattyán egy tölgyfa alatt megállt, és a Fejedelem a fához kötötte a lovát. A fát nagy-nagy becsben tartotta a település, a parkot is a Fejedelemről nevezték el. 1976-ban még teljes pompájában kihajtott a fa. Azután lassan tönkrement, most egy kis hajtás kezd újra nőni mellette, az öreg fának már csak a csonkja van. Ha Fejedelem nem áll meg a fa alatt, már régen kivágták volna, és senki sem emlékezne a fára, így azonban híres fa lett.
Láthatjuk egyik esetben nem a fa találkozott valakivel, hanem valaki, Van Gogh, a Fejedelem találkozott a fával.
A megdicsőült Krisztus találkozik Saullal a damaszkuszi úton. Ez a találkozás történelmi tény. Jézus ma is keresi ezeket az életet átformáló találkozásokat. Így lesz az ige ma is történelem. Van ebben az igében egy másik találkozás is. Anániáshoz is szólt az Úr.

1./ Anániás is börtönben volt, a félelmek és előítéletek börtönében.
Ebben a helyzetben egyre sötétebb színben tűnnek fel ellenségeink, vagy a vélt ellenségeink. Hihetetlen, hogy ilyen embernek a gyülekezetben lenne a helye, egy – egy ilyen erőszakos embernek. Ilyen megrögzött ateista, az unokája esküvőjére se ment be a templomba, sok csúfságot is elkövetett a gyülekezet ellen. Nem tudom elképzelni, hogy hozzá közeledjek, hogy megtegyem az első lépést őfelé, különösen nem bizalommal. Éppen hozzá küld az Úr, hogy megnyissam a szemét. Az ilyen küldetésre úgy válaszolunk a legtöbb esetben, mint Jónás, aki hajóra szállt, és ellenkező irányba ment. Csak emlegetjük: „Származhat-e valami jó Názáretből?” Jn 1,46
Csak megjegyzem, hogy 1990-ben jobban figyelhettünk volna Anániásként az Úr küldő szavára. Talán több embernek megnyílt volna a szeme és szíve.
2./ Saul az agresszió börtönében élt.
Aki nem azt gondolja, amit én, az veszélyes a társadalomra. Bármire képes az ilyen elszánt, elvakult ember az igaz tanítás védelmében. Az igazság birtokában, a hatalommal a háta mögött mindenre képes. Ezt a gondolkodást végigszenvedtük a XX. században. Ilyen és olyan oldalról is. Ki a hallgatásban, ki Recsken, ki a Hortobágyon, ki a gulágon, de ismertük amikor hatalommal lehetett rendet, inkább csendet tartani. A történelem folyamán több oldalról is láthattuk, milyen az abszolút hatalom. Nincs más vélemény. Egy alkalommal, amikor egy gyermeket hívtam hittanórára, azt próbáltam elmondani az édesapjának, hogy nem olyan egyszerű az élet, nem hivatkoztam a keresztségnél tett ígéretre, mert a korábbi tapasztalataim alapján azt elintézték azzal, hogy a szülőknél laktunk, nem akartunk veszekedést. Arra kértem, hogy gondoljuk végig az élet néhány részletét. Erre ezt válaszolta: én 20 éve munkásőr vagyok, nekem megmondták, mint kell gondolni, és azt elfogadom. Konfirmandusoknak mindig elmondom, hogy az igaz hit kezdete a kételkedés, a kérdezés.
Ez bizony nehéz út, de fontos, hogy időnként tükörbe nézzünk, s saját vakságunkat, elvakultságunkat is észrevegyük. Ezután jön a találkozás.
3./ Ez a találkozás felszabadító találkozás.
Fridrich von Bodelschwingh az 1800 évek végén Németországban Bielefeldben épített egy városrészt, amelyet Bételének nevezett el, vagyis Isten házának. Ide a csellengő, árva, beteg, elhagyott gyermekeket gyűjtötte össze. Kerültek ide nehezen kezelhető gyermekek is. Élete végét Bodelschwingh agyvérzés miatt tolókocsiban töltötte. Továbbra is ott lakott az általa alapított intézet területén. Egyik sétáján odahívott egy gyermeket, megáldotta. A nővérek a következő napokban csodálkozva nézték, hogy ez a gyermek megváltozott, már nem kezelhetetlen. Megkérdezték tőle mi történt, erre azt válaszolta a fiúcska, engem megáldott az atya.
Jézussal való találkozásban Saul teljesen kiszolgáltatott lett, összeomlott eddigi élete. Vakon imádkozik, s tudja már, hogy jönni fog valaki. Szükség van Anániásra, hogy megerősödjön, a kétkedő, a találkozás után. A tanítvány pedig Urunk biztatása alapján erőt vesz eddigi félelmein. Anániás nem a múltjával szembesíti Pált, hanem a jövőt tárja fel előtte, úgy, ahogyan Isten látja a jövőt. Saul szeme megnyílik. A közösségben megerősödve Krisztus képére formálódik, beteljesíti Isten vízióját.
Michelangelo egy kőtömbben meglátta Dávid alakját és kihozta belőle.
Kedves Testvéreim! Itt érünk el a csúcsra. Egy istentiszteleten nem én vagyok a fontos. A fontos, hogy Jézus jön. A fontos, hogy a Feltámadott találkozik velem. Mindegy, hogy mit látnak bennem az emberek, vagy én magam, de az Úr szeme már látja a megváltott, az örök életre elhívott embert.
Tedd gondunkká mások gondját, Formáld ajkunk imádságát, Formáld rajtunk Krisztus arcát! 128, 5. vers.
Ady Endre. Az Úr érkezése című versében így vall.

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

 

2012-07-15. Szth. u. 6. vasárnap
Krisztus nevében
Rom. 6.12-18.
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok! Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.

Keresztyén Gyülekezet! Kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Mi a szabadság? Az a pár nap, pár hét, amit a munkahelyünktől, otthonunktól, a megszokott környezettől távol töltünk? Szabadon a munka gondjaitól? Az a szabad ember, akinek senki se parancsol? Azok a szabadok, akik mindent és mindenkit leráznak magukról? Szabad, aki semmivel és senkivel sem törődik? Szabadok azok a fiatalok akikről, még a szüleik sem tudják, hol töltik a nyarat?
Szabadság. Ezt a drága szót sokszor tűzték nemzetek, és tűzte nemzetünk is a zászlajára. Szabadság! Mennyi vér hullt érted! Mi ennek a sok mindent magába foglaló szónak a tartalma? Most állítsuk ezt a szót a kereszttűzbe. Igazán akkor értjük meg a szót, ha azt tudjuk, hogy miből, mire szabadultunk meg. Igénk erre a kérdésre ad választ. Belőle megtudjuk, mi a szabadság.
Hasonlítsuk életünket egy kerékhez. A kerék abba az irányba halad amerre a tengely vezeti, a tengelyt több módon irányíthatom. S még zavarólag hat a kerékre a kiegyensúlyozatlanság.
Testvéreim! Életünknek kétféle tengelye lehet. Vagy az egyik, vagy a másik. Az egyik, amit igénk bűnnek nevez. Sok szépet érintenek annak is a napjai, akik életének a tengelye a bűn és a halál. Sokszor irigylésre méltóan szépen halad az életük. Ma is sokat szomorkodunk, hogy emberek, akik nem törődnek a tisztességgel, szép anyagi eredményeket érnek el. Talán megingatnak sokakat, lám nekik van igazuk.
Testvéreim! Nem szabad elfelejteni, egyszer minden véget ér. Befejeződik minden. Az embereket is ezen az ablakon át nézik. A kapcsolataikat is ez járja át, minden a múlté lesz. Az üzleteiket ez határozza meg, minden elévül, mindent eltemet a föld, és utána már nem számít semmi. Odalent már semmi se bánt, odalent semmi se fáj.
Kedves Testvérek! Naponta szenvedünk az ezen az úton haladók cselekedeteitől. Felelőtlenek csak magukra gondolnak. Meggondolatlan szavak, mulasztások, amiről nem derül ki soha, hogy ki okozta a bajt.
Testvéreim! Sajnos mára életstílus lett ez a magatartási forma. Ez a bűn szolgálata, amikor már gondolkodás, habozás nélkül képes valaki megtenni a rosszat, s utána nyugodtan alszik, s holnap újra megteszi. Még nem gondoltuk meg mekkora hatalma van a bűnnek. Ennek az útnak egészen kifinomult formáival találkozunk ma. Előkelő helyet foglalnak el a társadalmi ranglétrán ennek az útnak az utasai. S találkozunk ennek az útnak egészen elferdült formáival elzüllött emberek életében. Óriási különbség van a polgári megítélésben a két ember között, az egyiket süvegeljük, a másikat lenézzük, vagy sajnáljuk. Pál apostol mégis azt írja valamiben nagyon hasonlóak. Azonos az életük szolgálata. Mindkettőnek az útja a sír felé visz. Oda ahol mindent eltakar a föld. Ennek a hatásait pedig mi érezzük, és szenvedünk miatta.
A másik lehetőség, ha életem tengelye Jézus Krisztus. A bűnöket megbocsátó Jézus Krisztus összetöri a régi tengelyt. Azt, amely kényszerítette az életemet egy olyan útra ahol a körülöttem élők, s én magam is szenvedtem. Akinek Jézus Krisztus lesz az élete tengelye, azt nem kényszerítik e tegnapi bűnök. Erre már gyermekkorban rájövünk, vállald te magadra, neked már úgyis mindegy, kettes a magatartásod, rosszabb nem lehet már. De nem mindegy, mert életünk új irányba halad. A feltámadás irányába.
Testvéreim nem igaz, hogy mindent eltakar a föld. Nem igaz, hogy oda lent már semmi sem fáj. Mert lesz feltámadás. S Jézus Krisztus akkor azt kérdezi, melyik irányba haladt az életem? Kinek a szolgálatába álltak a tagjaink? Az övébe? S akivel találkozunk, az mit tapasztalt? Észrevették, hogy az én bűneim Jézus Krisztustól bocsánatot kaptak, mert én is megbocsátok. (Az adós szolga, l0000 talentum, l00 dénár, a 0 dénárral tartozó nem vette észre a szolgatársán, hogy neki 10000 talentumot engedett el a gazda).
Ez a tengely a földre meredt tekintetű embereket fölemeli, nézz Jézus Krisztusra. Nem a földi élet a végcél. Az új élet örömével másokat megörvendeztetek, van folytatás. S a folytatás attól függ kit szolgáltam itt a földön, így ad Urunk, egy reményteljes életet. A bűneim néha az egyensúlyt megbontják, ilyenkor megbillen az életem, de a tengely erősen tart, Krisztus felé. Szabadság: nem puszta szó. A szabadság élő, való. Mi Jézustól tudjuk: mi az igaz szabadság, Ki érettünk vállalta a halált. 274. 2. vers.
Heisenberg (német fizikus): A szabadság a törvényszerűségek pontos ismerete.
Kedves Testvérek! Ez a szabadság. Amikor a bűntől szabad vagyok. Tudom a bűnbocsánatot. A tegnapi bűnöm nem kényszeríthet ma új bűnre, mert a tegnapit Jézus Krisztus megbocsátotta, Urunk erre a szabadságra hív minket. Ez nem pár hét, nem pár nap, egy szabad élet.
Ámen
2012-07-15. Szth. u. 6. vas. Rom. 6.12-18.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Kedves Testvéreim!
Erre a felszabadító találkozásra hív Urunk minket.
Ámen.
Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap 2012-07- 07 Ap csel 9, 1-20


Szentháromság u. 7. vas. 2012-07-22. Krisztus nevében

Ap. Csel. 13. 44-49.
A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.” Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.

Keresztyén Gyülekezet! Szeretteim a Krisztusban!

Az infláció minden oldalról körülvette az életünket. Nem csak a pénzünk gyengül. Az infláció hatását nem csak akkor érezzük, amikor a boltban a pénztárhoz érkezünk, és ugyanazon áruért többet fizetünk, mint előző napokban. Felhígultak az emberi kapcsolataink is, és a kapcsolat egyik tartópillére, a beszéd is. Egész nap beszédet hallgathatunk a rádióból. Újságok tömege áraszt el bennünket. A reklámújságok nagy részét olvasatlanul dobjuk a papírkosárba. A hírközlőeszközök, egy-egy eseményről a világ, tőlünk távol eső pontjáról is azonnal hírt adnak, a hozzá fűzött magyarázatban gyakran ellentétes beállításban tárják elénk a történteket. Ezt a sok beszédet csak akkor tudjuk elviselni, ha válogatunk belőlük. Csak akkor lesz számunkra ez az információáradat elviselhető, ha némelyeket meg sem hallgatunk, másokat meg azonnal elfelejtünk, ha ez nem is sikerül, akkor sem engedjük, hogy hatással legyen az életünkre.
Mi lesz ebben a beszédáradatban Isten igéjével, amely szintén emberi beszédben jön el hozzánk? Igénk utolsó verse így szól: „Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.” Ap. Csel. 13.48-49

1. Kedves Testvéreim! Ahol az Úr igéje megszólal, változás áll be. Nem mehet minden tovább a régi mederben.
Isten igéje kereszteződés elé állít. Jézus Krisztus keresztje elé állítja az életünket. A keresztnél mindig elválnak az utak. Ez az egyház kincse, Jézus Krisztus keresztje, amelyet nem ér el az infláció. Ez a kereszt, az evangélium, Jézus Krisztusban Isten bűn fölötti győzelmének a boldog híre. Az evangélium, amely Isten szeretetéről szól. Isten szeretete minden embert hív. S nem csak az ember lelkét öleli magához, hanem az egész testét, egész valónkat. Isten atyai ölelése, a szív békességétől a mindennapi kényérig mindent magába foglal. A családom belső ügyeitől, a világot gyötrő kérdésekig mindent magába foglal ez a győzelem, ez az atyai ölelés.

2. Testvérem! Ezt, ha nem a fülemmel hallgatom, hanem a szívemmel is, akkor átjárja az életemet.
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Gal. 2.20. Ha a kereszt után, Isten felé indulunk, és megszűnik a rettegés az életünkben a jövő miatt. Megnyílik fölöttünk az ég, és a résen keresztül éltető sugarak áradnak ránk. Mint egy mágnes hatására a vasrészecskék elrendeződnek, úgy rendeződnek el életem részletei a mennyei fény, a mennyei erő hatására. Minden helyére kerül az életemben. Az itt-ott heverő cseréprészletek találkoznak, az életem elszakadt szálai összetalálkoznak. Gyermekeknek kedves játéka a puzzle, amikor a képet sok darabra vágják, s darabokból rakják ki a képet. Ha a szívemmel hallgatom az igét, ha átjárja az ige az életemet, akkor így helyére kerül minden. Sebeim meggyógyulnak, véglegesen lezárul Istentelen és embertelen életem. Istent Istennek, az embertársat pedig testvérnek látom. Ez történt Filemonnal és a szökött rabszolgával, miután mindkettőjük szívébe Krisztus költözött, testvérek lettek, a rabszolga és rabszolgatartó. Terjed az evangélium, hódít Isten igazsága, s megváltozik emberek élete. Ez az élet stílus, amely a kereszttől indul, vonzó. Ennek az életstílusnak a legfőbb jellemzője, hogy észreveszi a másikat. Lehetséges, hogy egyedül fekszik egy szobában, egy kórházi ágyon. Lehetséges, hogy egyedül él egy emeletes ház egyik lakásában, s ritkán jut ki onnét, de akinek Krisztus él a szívében, a magányában mégsincs egyedül. Az Úr vele van, s csendben imádkozik szeretteiért, gyülekezetéért, az emberiségért. Imában Isten elé visz sok beteg testvért, rohanó embereket, olyanokat, akik még a kereszt előtt vannak. A kereszt utáni életnek nincsenek üres járatai. Ez az élet tudja, hogy Istennek tartozik elszámolással, s ezért vonzó ez az élet. Terjed.

3. Testvéreim! Voltak, és vannak kudarcok a misszióban. Ma inkább ezt tapasztaljuk, mint a sikereket.
A gyülekezet 110. születésnapjára készülünk. Mi örömmel látjuk, hogy a hajdani 200 alapító ma sokkal több. Örülünk, de ünnepünk közben nem felejthetjük el, hogy közben az egykori erős anyagyülekezetek elerőtlenedtek. Összességében csökkent az evangélikus egyház Magyarországon, ezt mutatta a legutóbbi összeírás is.
Testvéreim! Nem hibáztunk el valamit? Mit állítottunk gyermekeink elé? A múltat? A hagyományokat? A törvényeket? Az erkölcsöt? Ez mind fontos és drága, de voltunk-e olyan bátrak, hogy a keresztet állítottuk volna gyermekeink elé, Jézus Krisztus keresztjét? A keresztet, ahol elválnak az utak. A keresztet, ahol a bűnbocsánat és az újrakezdés van.
Testvéreim! A kereszt nélkül nincs misszió.
Még teológiai hallgató voltam, mikor a püspök úr tartott egy előadást, hogy milyen fontos a lelkész életében a hit. Hit nélkül, a lelkész egy életen át hazudik. Másokat biztat arra az útra, amelyen nem jár, s nem is hiszi, hogy van ez az út.
Testvéreim! 36 éve végzem a lelkészi szolgálatot. Egyre gyakrabban élem át, hogy tudománnyal nem lehet, vasárnapról vasárnapra kiállni a gyülekezet elé. A tudományom, a gyász miatt szomorkodók mellett semmit sem ér. De a hitem még nem hagyott cserben.

4. Testvéreim! Ha nem hinném, hogy Jézus Krisztusért számomra is van bocsánat, még a szolgálatban elkövetett bűnökre is, nem tudnék úrvacsorát osztani.
Képtelenség hit nélkül megszólalni. Az örök életbe vetett hit nélkül nagy bajban lennék a koporsók mellett. De ez a hit erőt ad a szolgálat végzésére. Ebből az erőből, és örömből mindenkinek jut.
Ennek az igének az alapja, hogy melyik út vezet az üdvösségre? A zsidó üdvözülhet csak, vagy a pogány számára is van üdvösség?
A zsidó, aki tele rakta életét törvényekkel, maga is szenved a betartásukkal. A pogány boldogan vigad a kegyelemnek.
Testvéreim! Csak a hit útja vezet az üdvösségre. Csak a Jézus Krisztusba vetett személyes hit. Ha Jóbbal együtt tudjuk mondani: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött.” Jób. 19.25
Testvéreim! Ezt nem éri el az infláció. A Jézus Krisztusról szóló ige ma is döntés elé állít. Így terjed az Úr igéje.
Ámen.
Ima: Istenem köszönjük Neked, hogy a sok beszéd között hallgathatjuk az élet beszédet is. A Te igédet, amely cselekvő hatalom. Köszönjük, hogy a számunkra érthető emberi szavakba aláztad magadat. A múlandó világban megszólal az örökké való, légy érte áldott. Ámen.
Szentháromság u. 7. vas. 2012-07-22. Ap. Csel. 13. 44-49.

Szentháromság u. 9. vas. 2012-08-05
Krisztus nevében
2Tim 2,19-21
Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja! Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.

Keresztyén Gyülekezet! Szeretteim a Krisztusban!

Visszatérő válsághelyzetek vannak a gyülekezetben. Elerőtlenedés, elgyengülés, félelem a jövőtől. Mindezt nem külső események idézik elő. Bár mi szeretünk külső okokat keresni, hibáztatjuk a politikát, a gazdaságot. Egyre hajtogatjuk, hogy elnyomják az egyházat. Nagyon tanulságos lenne a 2000 éves egyháztörténetet végigkutatni, s ott időznénk sokat, amikor meggyengült az egyház, keresnénk az okokat, hogy miért. S hosszabban időznénk ott is, ahol erősödött az egyház, s ott is megvizsgálnánk az erősödést elősegítő tényezőket. Nagyon meglepő eredményre jutnánk.
Most azonban ne a múltban, ne a szomszédban kutassunk, más felekezeteknél, más gyülekezeteknél, hanem itt nézzünk körül. Miért küzd a gyülekezetünk az elgyengülés kérdésével. Minden felfele ívelő mutató ellenére, szép számmal vagyunk együtt vasárnaponként. Szépek az épületeink. Mindezek mellett miért aggódunk a holnap miatt? Miért érezzük, hogy a 110 éve kis magból kinőtt növény veszélyben van?

1. A legfontosabb ok a tévtanítás.
A hamis istenhit, amivel tele van az életünk. S most nem azokra gondolok akik, itt kereszteltették a gyermekeiket, és amikor hittanra, konfirmációra hívom: „Köszönjük a lelkész úr, mi azóta már más közösségbe tartozunk.” – mondják.
Testvéreim! Mi rendszeresen itt vagyunk az ige körül, de a mi gondolataink között is van sok téves elgondolás. Néhányra szeretnék most rávilágítani. Gyermeket hívok hittanórára, a család buzgó hallgatója az igének. „Jaj kérem, túlterhelt a gyermek, sok különórája van, hogy versenyképes legyen, majd ha konfirmandus korú lesz, akkor küldjük, mert mi hű evangélikusok vagyunk.” Eljön a konfirmáció ideje. „Csak röviden, hogy erről is tudjon valamit.” – mondják a szülők. Betakarítási időben kevesen vagyunk a templomban. „Be kell takarítani, amit kaptunk.”
Testvéreim! Ezek olyan jól kigondolt válaszok, hogy már mi is elhisszük, hogy igazak. Csak ezek a válaszok tévesek az élet kihívásaira. Ezekkel a válaszokkal nem lehet missziót végezni a gyermekeink között. Ez nem egy, egység az élet és a tanítás között. Ezzel a magatartással, egy olyan Istenről tanúskodunk, aki elvesz tőlünk, aki szegényebbé tesz, aki egyik kezével ad, a másikkal elvesz. A kereső embereket így nem tudjuk megszólítani. Azt a lelki vákuumot, amely 1990 után keletkezett Magyarországon, így nem tudjuk betölteni. Ez történt az első gyülekezetekben. Ezért inti Pál a munkatársát, hogy vigyázzon. A baj belül van, nem kívül.

2. Nincs más alap, csak Jézus Krisztus.
Ezt az alapot nem ronthatja meg a gyülekezet tagjainak a hitetlensége, reménytelensége sem. Ez az az alap, amire Isten építette az egyházat. A korok, az emberek, az eszközök módosulnak, de az egyház alapja, hogy Jézus Krisztus meghalt a kereszten, azért, hogy nekünk életünk, és üdvösségünk legyen. Bűneink büntetését Isten Rá tette. Ezért tévtan, amikor azt mondjuk, mindenki üdvözül, aki jó ember. Nincs más alap: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” 1Kor. 3.11 Ha más alapot keresünk, a magunk erkölcsi teljesítményeit, elgyengül a gyülekezet.
Testvéreim! Az alap változatlan. Isten ma is adja. Ha eddig másra építettünk, közvéleményre, pénzre, saját teljesítményekre, akkor most itt a lehetőség kezdjünk újat.

3. Az új élet meglátszik rajtunk.
Ez elsősorban a gonosz elhagyását jelenti. Ez nagyon nehéz, ehhez nagy alázatra van szükség, erős önismeretre. Hosszú harcok sora áll Pál apostol vallomása mögött is: „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.” Róm. 7.21-25
Kedves Testvéreim! A saját harcaimból is tudom, hogy ez lehetetlen, csak néhány napos eredményeket érek el, s utána jön a keserű tapasztalás: vagyok, aki voltam. (József Attila fordítása):

„Önnön erőnk, csak délibáb, És bizony esnénk estén,
De harcba Egy Fiát Értünk maga az Isten.
Kérded-é, ki az? Jézus, az Igaz. Sok had, egy fő,
Nincs Isten más, csak Ő, Krisztus, a Győzedelmes!” 256.2.

De ha Isten velem, akkor van értelme a harcnak, mert lesz eredménye, amint fölnézek Krisztusra, meglátom, mint szeret Ő is engem, és meglátom benne a testvéreket.

4. Így leszünk az Úrnak hasznos edényei.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy hasznos voltunk Istentől van, nem a mi eredményünk. Ez segít, hogy elkerüljük a felfuvalkodottság bűnét. Tudom, hogy a jó cselekedeteim mögött is Isten szeretete áll. Ha ez a szeretet eljut rajtam keresztül valakihez, legyen áldott érte Isten.
Válság a gyülekezetben? Mi a kiút? Hagyjuk el a tévtanokat! Építsünk Krisztusra! Döntéseinket rajta mérjük le! Kérdezzük meg gyakran: vajon Krisztus mit szól hozzá? S ha valami sikerül, legyünk alázatosak! Ismerjük el, csak edények vagyunk, akik drága kincset hordozunk, a kincs nem én vagyok!
Ámen.
Szentháromság u. 9. vas. 2012-08-05 2Tim 2,19-21
 

Szentháromság u. 10. vas. 2012-08-12


Krisztus nevében
Rom 9,30-33
Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Izrael viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra. Miért? Azért, mert nem hit, hanem cselekedetek útján akarták ezt elérni, beleütköztek a megütközés kövébe, amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg.”

Keresztyén Gyülekezet! Szeretteim a Krisztusban!

Ebben a hónapban ünnepre készül az ország. Emlékezünk azokra, akiken keresztül Isten vezette a népünket. Emlékezünk államalapításunkra. Emlékezünk István királyra. Gyülekezetünk ebben hónapban emlékezik 110 éves megalakulására. Amikor ünnepelünk, visszatekintünk, hálát adunk Istennek, hogy megáldotta elődeink döntéseit, megáldotta őket bölcsességgel. Az emlékezés pillanatai tanítanak is bennünket: „Mert az élet a legjobb tanítómester.” A visszatekintés mellett előre is nézünk, hogyan tovább? Hol vannak most Isten útjai?
Egy nyugati politikus azt mondta népünkről: tragédiája ennek a népnek, hogy túl sokat gondol magáról. A méreteihez képest túl nagy álmokat kerget ez a nép, és így elveszíti a valóságot.
Erre az igehirdetésre készülve eszembe jutottak a nagy mesemondók. Ők az élet nagy tanulságait mondták el meseruhába öltöztetve. Vissza-visszatérő jelenet, amikor az idősebb testvér elindul szerencsét próbálni. Minden rendelkezésére áll. Erős, bátor, harcos, ügyes. A legjobb lovat kapja meg, s tarisznyáját is teletömi az édesapja arannyal. Gőgösen magabiztosan indul az útra. Úgy gondolja, hogy hamarosan nagy szerencsével tér vissza. A szerencse nem várat sokáig, hamarosan elé kerül egy szegény leány, egy koldus, egy törött lábú állat formájában. A gőgös szív ezeket észre sem veszi, beléjük rúg, mint az útját akadályozó jelenségekbe. Megy, és tovább álmodozik. Álmodozásában elszalasztotta a nagy lehetőséget.
Elindul a legkisebb is. Az udvar népe kineveti, amikor a törékeny, könyvmoly lóra ül, s oldalán az üres tarisznya. Lassan halad, mert lova is öreg, de az idős asszony terhét felvette. A koldussal megosztotta a kevés kenyerét. A törött lábú madarat bekötözte. Ez az elvesztegetett idő tette szerencséssé. Egy példázatot is mondott erről az Úr: „Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” Mt. 25.37-41
Ugyanezt az igazságot mondja el Pál apostol is. A zsidók, mint választott nép hordozták az ígéretet: „Megáldom benned az egész világot” 1Móz 12,3. Ennek a küldetésnek a tudatában büszkén éltek. Öntudatuk közben nem vették észre, hogy a világra szóló áldás már megérkezett Jézus Krisztusban. Ők királyt vártak, aki palotában születik, aki az égből száll le. Rangon aluli volt számukra Jézus Krisztus megjelenése. Az újat, az áldást, a nagy magabiztosságban elveszítették.
Kedves Testvéreim! Számunkra is ez a kérdés, hogy a nagy lehetőséget, amit Isten adott Jézus Krisztusban, megragadjuk, vagy elszalasztjuk?
A felelet kész a szánkban: megkereszteltek gyermekoromban, konfirmáltam, ma is itt vagyok a templomban, hordozom a gyülekezet terheit. A szabadságom alatt is keresem a gyülekezetet.
Kedves Testvéreim! Nyomatékosan szeretném megkérdezni, az alapkő mindenki életében Jézus Krisztus? Erre az alapra szeretnénk gyermekeink unokáink életét is építeni? Szeretnénk, ha erre, a bűnbocsánatra épülne az életünk, a kapcsolataink? A 2000 év alatt erre épült mindig az egyház? Erre az alapra épült népünk történelme? Minden cselekedetünket ehhez mértünk? Nem az a kérdés, hogyan énekeltünk a templomban, hogyan éltünk ez a kérdés!
Testvéreim! Milyen gyakran tartottuk kicsinek Jézust! Milyen gyakran megbotránkoztunk Jézuson, kicsinyek pártfogóján. Néhány évtizede egy különös hír járta be a világot. Brazíliában egy koldust találtak az árokban, éhen halt. Amikor közelebbről megnézték akkor vették észre, hogy ökölnyi nyers gyémánt volt a nyakában, szüleitől, nagyszüleitől örökölte. Az ország egyik leggazdagabb embere volt, ott volt a kincse a nyakában, csak nem tudta, mit örökölt, mit kezdjen vele. Éhen halt.
Kedves Testvéreim! Amikor ünnepelünk, emlékezünk, s a jövőt keressük, tegyük félre a mi elképzelésünket, s keressük Isten útjait. Fogadjuk a jövőt úgy, amint Ő adja. Fogadjuk a bűnbocsánatot úgy, amint Isten elkészítette. Építsük erre az életünket. Gondoljuk végig, amit Krisztusban adott az Atya. Urunk ezt mondja: „És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik.” Luk. 7.23
Kedves Testvéreim! Népünk számára is itt van elrejtve a jövő. A földi jövő és az örök jövő is. Heti igénk így szól: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” Zsolt. 33.12
Testvéreim ragadjuk meg ezt az örökséget, hogy boldogok legyünk, itt és örökké.
Ámen.
Ima: Úr Jézus Krisztus! Te szánakozol az emberi nyomorúságon, és bánkódol szívünk hitetlenségén. Kérünk, láttasd meg velünk életet adó erődet és győzz meg minket Szentlelkedet, hogy élő reménységgel higgyünk benned, életünk nagy lehetőséget ne szalasszuk el, hanem veled éljünk, most és örökké. Ámen.
Szentháromság u. 10. vas. 2002-08-12 Rom 9,30-33

 

 



 


A Zalaegerszegi Evangélikus Egyházközség honlapja. Készítette: Németh Róbert © Minden jog fenntartva.