Nagypéntek - Húsvét u. 2. Vasárnap igehirdetései.

Nagypéntek 2012-04-06
Krisztus nevében
4Móz 21,4-9


Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. Ezért mérges kígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgy, hogy sok izraeli meghalt. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Életünk egy vándorút. Ezen a vándorúton gyakran jutunk olyan pontra, mint Izrael népe a pusztai vándorlás alatt. Megutáljuk a saját utunkat, a saját cselekedeteinket. Utáltak lesznek a lehetőségeink. Uram miért engedted, hogy ez legyen az én utam? Mások, és saját bűneim miatt belemartak az életembe. Jobb lett volna mit sem tudni igédről Uram! Talán könnyebb lenne élni a világ módjára. Érzéketlenül szőni a napokat egymáshoz. Uram azért hívtál, hogy lássam a bűnt, hogy égessen a bűn?
Kedves Testvérek! Ezen az úton egyedüli reménységem Jézus Krisztus keresztje. Az Ótestamentumi történet rászorít arra, hogy személyesen valljam Jézus Krisztus a Megváltóm. „Mindenki akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra.” Jézus Krisztus keresztjére is személyesen tekintsünk föl. Ő is személy szerint végezte el a megváltást. Ő a mi reménységünk.

1.) Jézus Krisztus a megmartak reménysége. Csak azoknak fontos a menekülés lehetősége, akiket megmart a kígyó. Akik nem kaptak mérges kígyómarást, azok közömbösen mennek el az események mellett. Talán mentették magukat, hogy elkerülhető a veszedelem, talán turkáltak mások életében, azokéban, akiket elért a csapás, keresték a bűneiket, hogy miért érte őket a csapás, a saját életüket pedig igazolva látták.
Kedves Testvérek! Ma is azoknak fontos csak a kegyelem, akiket megmart a bűn. Akik érzik a bűn halálos mérgét a vérükben. Ezzel nem kerülünk rendőrségi listára. Sőt lehet, hogy példaképek leszünk. Emberek és Isten szeretetével visszaéltünk.
Egy úrvacsorai oltárképen Jézus átnyúl a tanítványok feje fölött, és Júdásnak nyújtja a megtört kenyeret, Júdásnak, aki visszafordítatlan úton van, akinek zsebében már ott van az árulásért járó pénz, Júdásnak, akinek a vérében van az árulás mérge.
Urunk ma is a bűn marta embernek adja (testét és vérét) a kegyelmet.

2./Jézus Krisztus a feltekintők reménysége.
Cranach Lukács wittenbergi városi templom oltárképén az igehirdető Luther és a gyülekezet közé festi a megfeszített Urat. Őrá tekintsünk. Vegyük észre, értem történt ez. Ma nagyon sokan feltekintenek Jézusra, mint nagy tanítóra, humanistára, vértelen forradalmárra. De ők semmit sem értenek Jézus Krisztusból. Jézus Krisztust csak az érti meg, aki a kereszten függő Úrra tekint, és benne bűneim zálogát látja. Csak a megfeszített Krisztusban láthatjuk életművét. Aki ide föltekint azt Jézus Krisztus meggyógyítja a bűn marásától. A tegnapi bűnök már nem okoznak álmatlanságot, mert bocsánatot nyertek. Megszületik szívünkben és ajkunkon is a megbocsátás szava.
Testvér! Kár lenne úgy végigjárni az életutunkat, hogy Jézus bűntörlő hatalmát ne vegyük igénybe, ne tekintsünk föl rá. Kár lenne úgy élni, hogy ne gyógyuljunk tőle.
Testvér! Éget a bűn? Belemart az életedbe? Nincs gyógyulás? Nézzünk a keresztre. Ma nagyon divatos ékszer lett a kereszt. Sok mély gondolatot ébreszt. Ma nagyon divatos lett Jézusra, a nagy filozófusra tekinteni.
Testvér! Ne így tekintsünk rá. Tekintsünk arra a keresztre, amelyen Jézus Krisztus függ, bűnbocsánatot egyedül Ő tud adni. Tekintsük föl rá, ha roskadozunk!

3./ Jézus Krisztus a vándorlók reménysége.
Akik meggyógyultak tovább mentek. Tovább vándoroltak. A további út szintén a pusztába vezetett. Minden, nehézsége megmaradt a pusztának. Minden próbatétele és áldása is, a manna, amit már meguntak, a fürjek, a sziklából fakadt víz. Ezután is messze voltak egymástól az oázisok.
A vándorutunk, nekünk is vándorút marad. Szeretteink meghalhatnak. Gyermekeink hátat fordíthatnak nekünk, lesz magány, öregség, betegség. Nem kímélik életünket, a kor bűnei sem.
Ezek továbbra is körülveszik az életünket, morzsolják napjainkat, keresztezik a vándorlást, nem lesz könnyebb az út. Nem kevesebb a betegség. De aki föltekint elcsigázott állapotban a bűn maró hatása alatt, meggyógyul és most már a további úton a cél felé halad. Az örök élet felé.
Péter a csodálatos halfogás után azt mondta:„távozz tőlem, mert én bűnös ember vagyok, célt tévesztett ember vagyok". Jézus azonban felemelte. Új célt adott neki. Sok harc közben Péter az Úr apostola lett.
Urunk a célt tévesztett, bűnös, de reá hittel föltekintőket vezeti tovább a vándorúton.
Kedves Testvérem! Szinte hihetetlen a kígyók pusztítása közben egy póznára tűzött kígyóra kell föltekinteni, de aki hittel tekint föl megmenekül. Mi Jézus Krisztus keresztjére tekintsünk fel és ez ugyanúgy hihetetlen, mint a rézkígyó története a korabeli népnek. „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége.” 1Kor. 1.23-24
A vándorutunkon vezérlő fény.
Ámen.
Nagypéntek 2012-04-06 4Móz 21,4-9

 

Húsvét I. napja 2012-04-08.
Krisztus nevében
Lk. 24.1-12.
A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. (Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.)

Keresztyén Gyülekezet! Szeretteim a Krisztusban!

Feltűnő, hogy egyik húsvéti bizonyságtétel sem húsvétiasan kezdődik. Nem olvasunk arról, hogy a tanítványok várták volna a harmadik napot. Az Úrhoz közel álló asszonyok mennek a sírhoz, hogy végső tisztességet adjanak az Úrnak, akit az ünnep miatt hirtelen temettek el. Úgy, és olyan gondolatokkal mentek a temetőbe, mint az azóta eltelt évezredek óta teszik továbbra is asszonytestvéreink, amikor kimennek a temetőbe, rendbe tenni a sírokat. Egy halottat keresnek, egy halott emlékét tisztelik. A tanítványok, amikor az asszonyok megviszik nekik a hírt, hogy az Úr feltámadt, ők is kételkednek. A feltámadás hallatára ma is gyakran halljuk az ilyen kételkedő mondatokat: „onnét még nem jött vissza senki.”
Különös, hogy az Úr ellenségei emlékeztek meg arról, hogy az Úr harmadik napra feltámadást ígért. Akik ezt az ígéretet kapták, azok döbbenten állnak az üres sír mellett. Ezért mondta nekik az angyal: „Mit keresitek a holtak között az élőt.” Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: „az Emberfiának a bűnösök kezébe kell adatni, és megfeszítetnie, és harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az Úr szavaira. Bizonyára, a kételkedő tanítványokat is emlékeztették. S amíg emlékeztek megtelt a szívük reménységgel, és tanúi lettek a feltámadásnak. Dsida Jenő Húsvétvárás című versében így töpreng:
Sok éve egyszer mentem az utcákon.
Szememből lassan könny hullott az útra,
Könnycsepp és bánat, hervadás, halál –
Sok esztendős könnyek száraz nyomában
az életre kelt nagyszombati Krisztus
kicsi szobámba vajon eltalált?
Kedves Testvéreim! Békességet keresni jöttünk a templomba. Ne térítsen el ettől semmi. Urunk szavaira való emlékezésünket ne zavarja meg semmi, se kétség, se bűn, se öröm a saját sikereink felett. Tegyünk félre mindent és emlékezzünk.

1.) Emlékezzünk, amikor először találkoztunk a Feltámadottal.
Egy 50 évvel ezelőtti evangelizáción. Egy rokonunk konfirmációján. Egy csendes esti Bibliaolvasás közben. Egy nyári vasárnapi istentiszteleten. Egy úrvacsorai oltárnál. Összetörten, egy testvéri beszélgetésben.
Testvéreim! Emlékezzünk. Ki, ki emlékezzen arra, hogy ott mit mondott Jézus.
Testvérem! Emlékezzünk, hogy akkor milyen egyszerű volt minden. Urunk szavain tájékozódva, milyen nagy reménységgel telt a szívünk. Nem tettünk semmiféle érvet Urunk szava mellé, követtük. Életük alapjává tettük, amit mondott. Boldogan énekeltük: „Élet vagy számomra és nyereség.”
Most pedig azt kérdezi az angyal: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” Ez egy közmondás, arra az emberre alkalmazták, aki nagyon eltévedt, aki nagyon lemaradt a valós eseményektől. Mint az asszonyok, egy halottat szerettek volna bebalzsamozni, Urunk pedig már él. Igen, én a bűneimmel bíbelődöm: Hogyan is kezdődött? Ki is kezdte? Ki kérjen először bocsánatot? A harag, a megszólás, az irigység bűnében vergődöm, és így próbálkozom a múltamból kijönni: „Az ördögnek fogja voltam, halálban elvesztem, halálban elvesztem, így kínzott minduntalan, a bűn, amelyben születtem: és mind mélyebbre süllyedtem, jó nem volt az életemben, a bűn vont hatalmába.” Ebben a vergődésemben, ebben az eltévedt állapotomban, jön az angyali hang: „Emlékezz az Úr szavaira!” Hogyan mondta: meg vannak bocsátva a bűneid, menj el békességgel. Menj el, és te is így cselekedj. Megmondta Úr nekünk előre, mint Péternek: „Íme, kikért a sátán, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted. Testvéreim, Jézus értünk is imádkozik. Emlékezzünk erre, amikor: „Hitem pedig, mint a változó hold, hamar elfogy tölte alig hogy volt: hol felhat égig, hol meg elhal, s a homályban késik.” Emlékezzünk, Urunk a tanítványok előtt meny Galileába. Innét származnak a tanítványok. Urunk előttük megy a családunkba, a munkatársaink közé, a szomszédunkhoz. Mielőtt mi kimondjuk, ne haragudj, Jézus már ott van előttünk, és készíti a szívet.
Testvérem, ne egy halottat tiszteljünk, ne eszmében higgyünk, lépjünk az élő Úr nyomába.

2.) Elékezzünk erejére.
Emlékezzünk, amikor nem nyúlhattunk a barátaink segítsége után. Amikor nem vetetünk igénybe emberi segítséget. Emlékezzünk, amikor csak egyetlen erőforrás volt Jézus Krisztus ereje. Amikor éjjel a beteg gyermek ágya mellett imádkoztunk. Amikor nem volt más segítség, csak egy sikoly: Uram segíts meg. Milyen közel volt hozzánk az élő Úr. Milyen boldogan éltük át szavait: „Íme, én tiveletek vagyok a világ végezetéig.” Erre emlékeztessük gyermekeinket is. Erre az erőre igen nagy szükségük van nekik is. lemaradnak az eseményekről. Élő Uruk van, ők pedig hagyományokat ápolnak. Rogyadoznak az ifjak térdei, mert mai technikában bíznak, és Jézus erejét nélkülözik. Mondjuk el nekik, Jézusnál van az erő. Alig bírtuk az éjszakázást mellettük, de tőle jött az elegendő erő. S amikor később gyarapodott az életük, mi imádkoztunk értük. Emlékeztessük őket, hogy az édesapa és édesanya imádsága kísérte őket. Az Úrtól kért erő őrizte meg őket sok bűntől. Nem a mi nevelésünk volt eredményes, nem ami bölcsességünk ért célba. Krisztus ereje volt, ami célba vitte az életüket. Tegyük félre gőgünket, emlékezzünk, és emlékeztessünk.
Húsvét a reménység ünnepe. Az asszonyok egy halottat kerestek. A tanítványok az asszonyok szavait mesének tartották. Az angyal szava indította, őket helyes irányba. Az élők között keressétek. Bizonytalankodva, de elindultak. Még volt húsvéti hit a szívükbe, de elindultak az élők közé. Elmentek a tanítványokhoz. S később találkoztak az élővel. Mi is ébredhetünk a bizonytalanságunkból húsvéti hitre. Ha nem hagyományokat ápolgatunk, hanem élők között keressük az élőt, ha követjük Urunkat. Akkor feltámadás nélküli ünnep, megtelik a feltámadás boldogságával.
Ámen.
Húsvét I. napja 2012-04-08. Lk. 24.1-12.
Ima: Agenda 2.

 

Húsvét 2. napja 2012-04-09
Krisztus nevében
Lk.24.36-45.
Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: „Van-e itt valami ennivalótok?” Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette és szemük láttára megette. Majd így szólt hozzájuk: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban.” Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat.

Keresztyén Gyülekezet! Szeretteim a Krisztusban!

Az ünnep vége közeledik. Idézzük fel milyen volt ebben az évben az ünnep. Ezt tették a tanítványok is. Beszélgettek. Beszélgettek a Mesterrel megtett útról. Beszélgettek, a tanításáról, felidéztek egy-egy példázatot, egy-egy csodát, emlékeztek az utolsó vacsorára, a Gecsemánei kertre. Mit lehetett volna másképpen tenni, hogy elkerüljék a keresztre feszítést. Azután felidézték a hírt, amit az asszonyok hoztak, elmondta Péter is, hogy mit látott a sírnál, és két emmausi tanítvány is elmondta, hogyan gerjedezett a szívük, amíg az úton magyarázta számunkra az Írásokat, s mint ismerték fel az Urat a kenyér megtöréséről.
Mi is sok élményt tudunk felidézni. Talán sokáig fogunk emlékezni, hogy közösen készültünk nagyhéten a református testvéreinkkel. Emlegetjük a keresztelőket. A szép böjti énekeket, amelyet a sok alkalmon mind énekeltünk. Örömmel gondolunk a nagy gyülekezetre, a testvérekre, akikkel együtt voltunk az ünnepen. Szép élmény maradhat a családi együttlét is. A ma déli ebédnél sok élmény lesz, amiről beszélhetünk. De ott lesz kétely is, vajon lesz e folytatás? Mi lesz a gyülekezettel? Mi lesz a fiatalokkal? Bizony olyanok vagyunk, mint az első tanítványok. Pedig Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. A gondolataikat rendező tanítványok között megáll, s így szól: „Békesség nektek.”
Elgondolni is szörnyű ezt a pillanatot. A tanítványok mind szétfutottak, amikor a Mestert elfogták. Péter legtovább merészkedett, de a főpap udvarában átok alatt tagadta, hogy valaha is ismerte a Mestert. Amikor az asszonyok hírt hoztak a feltámadásról, üres fecsegésnek tartották ezt a tanítványok. Péter személyesen győződött meg a hírről, de az üres sír csak csodálkozásra ihlette. Ennyi hűtlenség a részemről, s most itt van. Ez rettenetes. Mit fog most mondani? Mit fog mist tenni? Urunk küldetése a feltámadás után is változatlan. „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa, ami elveszett.” Lk.19.10. Urunk jelenlétével és szavával, most bátorít: „Békesség nektek.”

A megrettent kisgyermek az édesanya ismerős hangjára megnyugszik. Urunk, így nyugtatja övéit.
Mennyi békétlenség, és kétségbeesés ül a mi szívünkön is. Testvéreim! Kimondhatatlanul szenved ez a nemzedék, mert kiszorult a szívünkből egymás megbecsülése, és helyébe költözött egymás ócsárolása. A szívünkben ott van a harc a lelkiismeretünkkel, mert tudjuk a jót, de úgy érezzük, hogy nem mehetünk szembe az emberáradattal. A bűn miatt harcolunk Istennel. Ez a belső háborúskodás vezet a konkrét bűnökhöz. A teremtett világ pusztításához, az erkölcsi normák elferdüléséhez. A csúfot mondjuk szépnek, rosszat jónak. A bűnt, követendőnek. A mértékegység én lettem. Ami nekem jó, az a jó. Úgy élünk, mintha Jézus Krisztus feltámadásáról nem is hallottunk volna. Mindezt látva Urunk mégsem leszámolni jön. Békességet hozza. Azt a békességet, amit a halál tusában sem veszített el, az Atyával, való teljes közösség békességét. Azt, békességet, amelyet Ő minden külső körülmény ellenére tud adni. Ezt Urunk akkor adja, amikor az ember Isten elleni harcban megadja magát, s kitárja szívét.

1. / Urunk jön, és így szól: „Békesség nektek.”
Én vagyok, aki az Atya bocsánatát hoztam. A kereszten minden elvégeztetett. A kereszt alatt még lehetett kérdezni. Ott még sokan csóválták a fejüket. A tanítványok onnét még elfutottak. Húsvét után nincs kétség. Békesség néktek! Ez egy olyan köszöntés volt azon a vidéken, mint nálunk: Adjon Isten jó napot, vagy ennek szekularizált formája: jó napot kívánok. Naponta gyakran köszöntötték így egymást az emberek. De nem tettek sokat azért, hogy másiknak békessége legyen, amit mi sem igyekszünk a köszöntésünk mellé oda tenni a cselekedeteinket, hogy jó napja legyen annak, akit így köszöntünk. Urunk nem csak kívánja, nekünk a békességet, hanem meg is teremti. A bűnbocsánattal, megbékéltet minket Istennel, és vezet minket, hogy békéljünk egymással és önmagunkkal is.

2. /Urunk jön és megmutatta magát a tanítványoknak.
Egy megrettent szívű embernek megnyugtató, ha valami, megsimogatja, megöleli. Megérintenek bennünket. Urunk megengedi, hogy így vigasztalódjanak a tanítványok. Jézus Krisztus szeretetével simogathatjuk mi is egymást. nem csak gyermekeket, felnőttek is közeledhetnek így egymáshoz. Árasszuk ezt a békességet egymás felé. A békességet, amit itt a templomban, az igében átéltünk vigyük magukkal. Jézus él és munkálkodik. Jézusnak nincs keze, nincs lába, nincs szeme, nincs füle, Jézus keze, lába, füle, szeme, szája mi vagyunk. Ő így munkálkodik tovább.

3./ Urunk jön és emlékezteti a tanítványokat az Írásokra.
Az igében, az igehirdetésben találkoztunk a feltámadt Úrral. Ez lett a mi békességünk. Ne az üres sírról beszéljünk, ne magunk vallásos szokásairól, vagy élményeiről beszéljünk, bár számunkra ezek is fontosak. Vigyük a Feltámadott békességét, és ezt adjuk tovább. Ez teremt ma is húsvéti hitet. Ez az egyetlen békesség, amely után nincs elnyomás. Ezután békesség után az élet kivirágzása következik. Ízelítő abból a békességből, amely Isten országában lesz maradéktalanul a miénk.
Békesség nektek. Ámen.
Húsvét 2. napja 2012-04-09 Lk.24.36-45.
 

Húsvét u. 1. vasárnap 2012-04-15
Krisztus nevében
Jn.21.1-14.
Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél, a galileai Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” Ők erre ezt mondták: „Mi is elmegyünk veled.” Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Így válaszoltak neki: „Nincs.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. „Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: „Az Úr az!” Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. Jézus így szólt hozzájuk: „Hozzatok a most fogott halakból!” Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötven hárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Jézus erre ezt mondta nekik: „Jöjjetek, egyetek!” A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül. Ámen


Keresztyén Gyülekezet! Szeretteim a Krisztusban!
Húsvét után vagyunk, mint a tanítványok. Elmegyek halászni, szólt Péter a tanítványokhoz. Mi is veled megyünk.

1./ Minden keresztyén ember életében vannak ilyen időszakok. Egykor Krisztus útját járó szív, most így gondolkodik. Vissza mindent. Visszatérek a régi útjaimra, a régi bűneimhez. A mai vasárnap a konfirmáció napja, ebben az évben nem lesz konfirmáció a gyülekezetünkben, de azért ezen a napon gondoljunk a konfirmációra. Évtizedek óta így hangzik a konfirmációi fogadalom: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram és Megváltóm, aki nekem is bűnbocsánatot szerzett a kereszten. Vallom az evangélikus egyház tiszta és igaz tanítását, és hozzá hűséggel ragaszkodom.” Erre a válasz: „Légy hű mindhalálig neked adom az élet koronáját.” Jel 2.10.
Az idősebb testvérek fogadalma még így hangzott: „Evangélikus vagyok vallásomért élek, halok.” Csodálatos pillanat ez. Jó lenne itt az időt meg állítani. Néhány évtizede egy lelkész a következőket írta az Evangélikus Életben: „Ugye nem búcsúzunk?” Ebben a kérdésben benne van sok év tapasztalata, hogy búcsúzunk.
Testvéreim! Gondoljon ki, ki arra, amikor megfáradt. Amikor abbahagyta a napi imádkozást, az igeolvasást, a templomba járást.
Most nagyon személyes leszek. Amikor a konfirmációra készültem, már égett szívemben az Úr hívása. Sokan úgy imádkoztak értem, mint a lelkészi hivatásra készülőért. A középiskolában elhalkult ez a hívó szó a szívemben. Úgy döntöttem, hogy szüleim ősi foglalkozásához térek vissza. Visszamegyek halászni, mondta Péter. A tanítványok ezen az éjszakán semmit sem fogtak.
Ezt is gyakran tapasztaljuk, hogy az Úr akarata ellenére az emberi erő, és akarat kevés. Egyszer nagy munka közben intett egy testvér: erős vagy, erősek a karjaid, a lábaid, de térden messzebbre jutsz.

2./ Az Úr utánuk megy a tanítványoknak. A középiskola első éve után egy gyülekezeti táborban vettem részt. Ott a barátaim úgy tekintettek rám, mint lelkész jelöltre. Beszélgetéseket kértek tőlem. Nem mertem megmondani nekik, hogy én már visszamentem halászni. A hétvégére csodálatos felismerés született bennem. Ott az Úr. Ő szólítgatott a barátaimon keresztül.
Testvéreim! Imádkozzunk, hogy legyenek ilyen húsvét utáni reggeleink, amikor felismerjük az Urat.

3./ Az Úrral van újrakezdés. Ott is, ahol elfogyott az emberi reménység. A tanítványok kivonták az üres hálót. Majd Urunk szavára újra kivetik a hálót, és megtelik a háló.
Urunk ezután újra megbízza Pétert az apostolsággal. Péternek a Szentlélekre volt szüksége, hogy bizonyságtevő legyen.
Érdemes? Milyen sokszor üres a háló. Nem érdemes másokat Jézushoz hívni. Mindenki rohan a maga útján. A családban is, de a munkahelyen különösen eredménytelen a hívogatás, a bizonyságtétel. Ez a történet arról szól, hogy Jézus ott kezd újat, ahol az ember már nem remél.
Egy könyv Péter életének végét írja le. A történet szerint Rómában végzi az apostoli szolgálatot. Amikor látja, hogy milyen értelmetlen, akkor elmenekül Rómából. A városon kívül szembe jön vele Jézus. Péter eléje borul. Krisztusom, Krisztusom! Hová mégy? Te elhagytad népemet, én megyek Rómába, hogy megfeszítsenek.
Idős és fiatal testvéreim, amikor mi elmenekülünk egy helyzetből, amit Urunk ránk bízott, akkor ő megy vissza helyettünk. A konfirmáció nem egy egyházi szokás csupán, a konfirmáció megerősítés, megerősítés abban, hogy amikor a szüleim elhoztak, hogy megkereszteljenek a legnagyobb jót tették velem. S amikor erről megfelejtkezem, Jézus utánam jön. Gyermekektől mindig megkérdezem, hányszor konfirmálkodunk. Mivel a vizsga és a konfirmáció különvált, gyakran felelik a gyermekek kétszer. Ezután elmondom nekik, hogy így ünnepi ruhába egyszer, de azt kívánom, hogy ilyen konfirmációtok, megerősödésetek legyen mindennap, ott van az Úr.
Kedves Testvéreim! Egy ünnep után, egy megfáradt népnek, ezt kívánom, legyen felismerésünk.
Ámen.

Ima: Uram, én sokszor megyek a saját fejem után, és ez bajba is vitt. Köszönöm, hogy utánam jöttél. Újra megkonfirmáltál, ebben az átalakuló világban is vezess továbbra is.
Ámen. Húsvét u. 1. vasárnap 2012-04-15 Jn.21.1-14.
 

2012-04-22-én Húsvét u.2.vasárnap
Krisztus nevében
1Pét 5,1-5
A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

Szeretteim a Krisztusban!

Mielőtt ezt az igét üzenetében leszűkítenénk a presbiterek és az ifjúság kérdésére, figyeljünk arra, hogy ez a görög presbiter kifejezés a hitben erőset jelenti. Luther pedig így fogalmazott, te édesapa pap vagy te a magad helyén, és te édesanya papné vagy a magad családjában.
Kedves Testvéreim ezen az igén keresztül mérjük le az életünket. Én is 36 éves lelkészi szolgálatomat, de velem együtt ki-ki a maga szülői szolgálatát. Mérjük fel reálisan kudarcainkat, miért maradtak el gyermekeink. Az utóbbi 11 évben 57 gyermek állt itt az oltárnál, s mondta: „Vallom az evangélikus egyház tiszta és igaz tanítását, hozzá hűséggel ragaszkodom, kérem a Szentlélek világosságát és erejét, hogy a bűn ellen harcoljak, a hitben megmaradjak, mindhalálig.” 147 gyermeket hoztak el a szüleik, hogy a keresztség áldásában részesüljenek. Miért maradtak el? Sok okot tudunk felsorolni. A világ, s benne az ország materializálódását, az ateizmus térhódítását. A hagyományos kapcsolatok felbomlását, helyette a teljes szabadság térhódítását. A nők teljes állásban való foglalkoztatását, ezzel családok élete felborult.
Testvéreim, ezek mind igaz valós okok, de ezek mind rajtunk kívül vannak. Péter apostol a megoldást nem kívül keresi, nem a körülmények megváltozásában látja, hanem belül. Valamikor sokat emlegették a kettős nevelést. Mást tanul a gyermek az iskolában és mást otthon.
Testvéreim! Ez feldolgozható volt. Az igazi kettősség, amikor egy forrásból jött kétféle víz. Megtanítottuk gyermekeinkkel, a negyedik parancsolatot: „Tiszteld atyádat és anyádat” De mi megfeledkeztünk a nagyszülők tiszteletéről. Küldtük a gyermeket hittanra, de mi magunk nem tápláltuk a lelkünket Isten igéjével. Ezt a kettősséget már nem lehet megemészteni. Gyermekkoromban gyakran elküldtek a forráshoz vízért. Tudtuk, hogy melyik forrásból csordogál a mindig tiszta üdítő víz, melyik ihatatlan. Ezek nem cserélődtek fel. Amelyikből egyszer rossz víz jött ki abból többé nem ittunk.
Kedves Testvéreim! Csodálkozunk, hogy a következő nemzedék nem hallgat ránk. Gondoljuk végig a tanácsaink az ige tiszta forrásából táplálkoztak?
Testvéreim! Mindig el tudtuk mondani: nézd gyermekem, a világban sok a hazugság, hamis propaganda, az erőszak, de Isten uralkodik, és az igazság győz, vagy amikor tanácsot adtunk az érvényüléshez, olyanok lettünk, mint a vízcsap, ilyen és olyan víz is folyhat ki belőle. Mi forrás vagyunk, ez csak egyféle lehet.

1.) Legeltessétek a közöttetek lévő nyájamat.
Tehát nyáj az Úré, a Főpásztoré. Gyermekeim az Úr tulajdonai. Minden útmutatásért elszámolással tartozom a tulajdonosnak. Amikor irányítjuk a családot Isten munkatársai vagyunk. Ezen az úton Jézus Krisztus előttünk jár, őt kövessük. S akkor nem azért tanítjuk meg imádkozni a gyermekeinket, mert így tanultuk, hanem azért, mert ez tartjuk egyedüli jó útnak.

2.) A másik kulcsszó ebben az igében az engedelmesség.
Ma ez nem kedvelt szó. Engedelmeskedni! Kinek? Miért? Isten igéjének. Akkor remélhetjük, hogy gyermekeink meghajolnak előttünk, ha mi magunk meghajolunk Isten előtt. S itt nem a többség, vagy a közvélemény számít. Amikor Józsué látta, hogy sokan elpártolnak az Úrtól, összehívta a népet, és ezt mondta: „Ha nem tetszik nektek, hogy Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni, de én, és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” Józs. 24.15.

Befejezésül mindezt alázatosan. Kővágóőrsön a szószékre a feljárat nagyon alacsony. Ez nem látszik, de aki ezt nem tudja, az beveri a fejét. Ez arra figyelmeztet, hogy aki Isten igéjét szólja, az alázatosan tegye, ez nem határozatlanságot jelent.
Konfirmáció. Megerősödés a hitben. Isten iránti bizalomban. Erre a bizalomra alázattal vezessük gyermekeinket, hiszen mi is ugyan abban az Atyában bízunk. Mi magunk újra és újra megerősítésre, konfirmációra szorulunk, 5, 10, 25 vagy 50 év után is.
Ámen.

Ima: Urunk erősítsd meg a hitünket, hogy te vagy mindenek Ura. Segíts, hogy ezen az úton tudjuk vezetni gyermekeinket. Ámen.
2012-04-22-én Húsvét u.2.vasárnap 1Pét 5,1-5