Vízkereszt u. 1. vas. 2012.01.08

Móz.14.10-23. De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az ÚR dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izraelnek, és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?!

Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek. Mózes azonban azt mondta az ÚRnak: Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet, és elmondták a föld lakosságának. Hallották, hogy te, URam, e nép között vagy; hogy te, URam, szemtől szembe megjelentél, és hogy a te felhőd áll fölöttük, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor ezt fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet: Mivel nem tudta az ÚR bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért mészárolta le őket a pusztában. Most azért mutasd meg, URam, hogy nagy a te hatalmad, ahogyan megmondtad: Az ÚR türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig. Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig! Akkor az ÚR ezt mondta: Megbocsátok a te beszéded szerint. De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra, senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak.

Keresztyén Gyülekezet! Szeretteim a Krisztusban!

Nincsen új a nap alatt, állapította meg a görög bölcs, szemlélve a világot, a történelmet. Ennek az igének a tanulságait nézve mi is erre a megállapításra jutunk.
Mindnyájan tudtuk, hogy a 60-as, 70-es évek gazdaságpolitikája, kirakatpolitika volt. Egy nemzeti önámítás volt. Mindenki tudta, hogy ez nem mehet sokáig. Az ország üdvünnepléssel zárta le azt az időt. Majd elindultunk a szabadság útján. Jöttek az első nehézségek. Az árak magasba szöktek. Az infláció 30 % fölé is emelkedett. Sorra zárták be az üzemeket. Megjelent a közveszélyes munkakerülő helyett, a munkanélküli kifejezés. S akkor megfogalmaztuk: milyen jó volt: amikor a 3,60 volt a kenyér. Amikor mindenkinek volt munkája.

Kedves Testvéreim! Nem tévedtem el. Nem akarok politikai kérdésekkel foglalkozni. Csupán arra szeretnék rávilágítani, amit a görög bölcs is megfigyelt: nincsen új a nap alatt.
Minden izraeli tudta, hogy ha tovább tart az egyiptomi fogság, ahol a fiúgyermekeket megölik, hamarosan mindennek vége lesz. A lányok vagy pártában maradnak, vagy egyiptomi fiúkhoz mennek, és abban a patriarchális rendszerben a gyermekek egyiptomiak lettek volna, és akkor oda az ígéret. Vége mindennek. Vágyakoztak a szabadulásra. S amint eljött a hazafele vezető úton az első nehézség, mindjárt fellázadtak. „Bárcsak haltunk volna meg Egyiptomban.” A vándorlás alatt 10-szer fellázadtak, visszakívánkoztak a megsemmisülésbe. Ez a 10. lázadás már az ígéret földjének a küszöbén volt. Látták milyen hatalommal vezette őket Isten eddig, látták Isten dicsőségét. Most mégis megrettentek a honfoglalástól. Nincs új a nap alatt. A megoldás fele vezető próbáknál, még a biztos halál is jobb. Jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó, tartja a népi bölcsesség.

Kedves Testvéreim! Most év elején, amikor gazdaságilag is olyan sok bizonytalanság van, igénk arról szól, Isten vezet minket.

1./ Van jövőnk.
Isten szabadítása előre mutat. Jövőt ígér. Ezek az ígéretek nem emberi vágyak, és elképzelések teljesülését jelentik. Gyakran megkísért bennünket, hogy Isten a vágyaim kiszolgálója legyen. Sokan csalódtak is, mert nem lett könnyebb az életük. Mindig emlékszem arra a beszélgetésre, amikor egy testvér azt mondta, könnyebb volt az életem, amíg csak templomba jártam. Amíg nem lett életem alapja Krisztus, addig nem voltak gátlásaim, éltem és csaltam, mint más.
Kedves Testvéreim! Amikor Urunk tanítványokat hívott el soha nem ígért könnyű, gondtalan életet, ígérte, hogy velünk marad: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mt. 28.20. Ez út néha nagyon nehéz.
Nem azét van jövőnk, mert egy erkölcsileg összeomlott világban mégis szükség van a hagyományos tanításra. S nem attól lesz jövőnk, vagy nem lesz, hogy az Európa Parlamentbe bekerül a kereszt vagy nem, mint Európa jelképe. S nem határozza meg a jövőt, hogy Kertész Imre kijelenhette: a keresztyén kultúra Auschwitzben véget ért. Jövőnk azért van, mert Isten megszabadított a múlt minden terhétől. A halálfélelem terhétől is. Jövőnk addig van, amíg figyelünk Istenre.

2./ Van közbejárónk.
A pusztai vándorlás alatt visszatérő jelenség volt a lázadás. „Megkísértettek engem 10-szer is.” – mondja az Úr. Már a kezdet kezdetén a Vörös tenger partján, azután még 9- szer fordult a haragjuk Mózes és Isten ellen. Inkább a pusztulás, mint a legkisebb nehézség a szebb jövőért. A 10. lázadáskor betelt a pohár. Elpusztítom ezt a népet. Mózest teszem nagy néppé. Mózes azonban oda áll az Úr elé, letérdel, és alázatosan könyörög. Mindent elkövet. Szaván fogja Istent. „Most azért mutasd meg, Uram, hogy nagy a te hatalmad, ahogyan megmondtad: Az ÚR türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig. Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig!” 4Móz. 14.17-19 Ha nincs Mózes, elpusztul ez a nép. Sok bűnt írt a történelem a számlájukra, ma is vegyes érzelmekkel beszélünk erről a népről. De ez a nép egy ígéretet kapott Istentől: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” 1.Móz.12.3. Ha ez a nép elvész ott a pusztában, elvész a világra szóló áldás. Mózes közbenjárt, megmenekültünk. Ez a közbenjáró szolgálat Jézus Krisztusban teljesedett ki. Ő a mi közbenjárónk. Könyörög értünk az Atyánál. Pétert így figyelmezteti: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” Lk. 22.31-32. A Zsidókhoz írt levél pedig így szól: „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.” Zsid. 7.25

Testvérem! Amikor már imádkozni sincs erőm, Jézus imádkozik értünk. Atyám bocsáss meg neki. Atyám! Várj még egy évet. Légy türelemmel, én mindent elkövetek érte, a megtéréséért.

3./ Van bocsánat.
Mózes szolgálata révén hangzik Isten szava: megbocsátok a te beszéded szerint. De akik látták dicsőségemet, és a jeleket, azok nem mehetnek be az ígéret földjére.
Testvéreim! Mennyi dicsőségét hordozzunk magunkban Istennek. Csodálatos gyógyulások. Társadalmi, politikai, gazdasági változások, lenullázások, s újrakezdések. Most az év elején ne rettenjünk meg, mert ez az Isten továbbra is vezet minket. Bűnbánattal mondjuk: „Én voltam a hűtlen, de te soha sem, most már mindhalálig maradj velem.”

Testvér! Nincs visszaút. Van cél, van közbenjárónk, van bocsánat. Ez felelős életre hív. Felelős életre: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Mt. 5.16
Van cél, van közbenjáró, van bocsánat. De lesz ítélet. Az ígéret földjére csak az jut be, aki Isten útján jár a nehézségek között is. Az jut be, aki a kikönyörgött éveket nem tékozolta el. Aki elfogadta a bocsánatot. Nincs új a nap alatt. Isten irgalma, hűsége, szeretete, dicsősége változatlan.


Ámen.