Tompa Mihály: Új évkor

Isten házába gyűl
A hívő nép új évnek ünnepén;
Holott forró imát
A buzgó néppel híven mondok én.

És a fohász imígy
Száll ég felé: ajándokozz nekünk
Az új év kezdetén
Új szívet, új lelket, jó Istenünk!

S mig érzeménye így
Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat:
Ki nem feledhetem
Imámbul a lányt, imádottamat;

S imé nyilt ajkamon
Véletlenűl ez új fohászt lelem:
Maradjon, oh leány,
Kebledben a régi szív s érzelem!

Advent első napjától December 23-ig, minden nap 16.45-től 17-ig a kórház parkolójában, zord idő esetén az evangélikus templomban. A Zalaegerszegi Evangélikus Gyülekezet szervezésében ádvent idején 27 zalaegerszegi közéleti szereplőt (orvost, tanárt, művészt, városvezetőt, újságírót, sportolót,) kértünk meg arra, hogy valljon arról, mit is jelent neki az adventi várakozás és a karácsonyra való felkészülés. Az alkalmakon adventi énekek és Krisztusváró bibliai szakaszok is elhangzanak. Várunk minden érdeklődőt november 27-től december 23-ig délután háromnegyed ötre a kórház parkolójába erre a rövid elcsendesedésre.

Rm 13,11-14 "Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.  Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben,  hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne."

Ézs 65,17-25 17 Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajkiáltás hangja. Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öregember, aki magas kort ne érne.

"A hit és a remény annyiban különböző, hogy a hit így beszél: "Hiszek a halottak feltámadásában ítéletnapkor." Ezt hallván így szól a remény: "Ejsze, ha ez igaz, akkor tegyük föl rá mindenünket, amink csak van, és tűrjünk el érte mindent, amit csak bírunk, ha utána oly nagy urak leszünk!"