Böjti áhitat - március 7.

 1. Ének /370. 1-2./
 

2. Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.
 

3. Zsoltárolvasás

 

Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából.

Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert elhagyott vagyok és szegény.

Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts meg ínségemből! Lásd meg elesettségemet és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! Őrizd meg lelkemet, és ments meg engem, ne valljak szégyent amiatt, hogy benned bíztam.

 

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak

és a Szentléleknek,

miképpen volt kezdetben, most és mindenkor

és mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából.

 


 

 

 

4. Imádság
Mindenható, örök Isten, aki egyszülött Fiadra, az ártatlan Bárányra vetetted a világ minden bűnét! Kérünk, tekints gyengeségünkre, és ismertesd meg velünk a kereszt erejét, hogy megtisztuljunk minden bűntől és minden gonosz indulattól, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlé-lekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen

 

5. Igeolvasás, áhítat

„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lk 9,62)

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Szeretettel köszöntök mindenkit, böjti sorozatunk harmadik  vasárnapján. Evangélikus Bibliaolvasó Útmutatója szerint heti igénkkel. A felolvasott igevers előtti szakasznak az a címe, hogy Jézus követése. Bizony erről a teológiai gondolatról több helyen, többféle módon olvashatunk az Újszövetségben, az evangéliumokban és az apostoli levelekben egyaránt. Az ún. szinoptikus evangéliumok mindegyikében megtaláljuk azt a Jézusi felszólítást, hogy „… ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem.”

Valljuk meg Testvéreim, hogy sokszor nekünk sem könnyű elfogadni, hogy bizony a Krisztusban bízó, hívő ember számára is adódnak az életében keresztek, gondok, problémák. Méghozzá kinek – kinek a saját keresztjével kell megbirkóznia. Sajnos hajlamosak vagyunk az emberi mértékkel való összehasonlításokra: hogy a szomszédom milyen szerencsés, neki mennyivel könnyebb…stb.

Talán ismerik a Testvérek az alábbi kis történetet:

Egy középkori legenda beszámol arról, hogyan könyörült meg Isten egy emberen, aki sokat panaszkodott a nehéz keresztje miatt.

Elvezette őt egy nagy terembe, ahol az emberiség összes keresztje ki volt állítva, s így szólt hozzá: „Válassz ezek körül”. Talált egy egészen keskeny keresztet, de az nagyon hosszú volt. Aztán talált egy másikat is, amelyik nagyon kicsi volt, de olyan nehéz, mintha ólomból készült volna. Végül kiválasztott egyet, felvette, s akkor érezte, hogy hogy éppen azon a helyen, ahol felfekszik a vállára, egy hegyes tüske van, mely belemélyed a húsába. Valahogy minden keresztben van valami kellemetlen! Miután valamennyit végignézte, még mindig nem talált magának valót.

Egyszer csak felfedezett egyet, melyet eddig észre sem vett, annyira el volt dugva a szeme elől. Ez a kereszt nem volt sem nagyon nehéz, sem nagyon könnyű, éppen olyan kézre való, mintha csak neki készítették volna. Ezt választotta magának. S mikor közelebbről megvizsgálta kiderült, hogy ez az a kereszt, amit ő eddig hordozott.

A történet számomra azt szemlélteti, hogy az mi Urunk és Megváltónk tudja egyedül hogy mi az amit nekünk el kell tudni hordozni. S abban is biztosak lehetünk, hogy a kereszt hordozásában nem vagyunk egyedül, sőt… „Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok” (1 Kor 10,12)

A felolvasott Lk evangéliumi igeszakasz előtt olyan emberekről olvasunk, akik hallják Jézus hívását, felelnek rá, de kifogás van a válaszukban, követlek, de… még ezt vagy azt el kell intéznem. Az Úr válasza szelíd, de kijózanító: ha valóban engem akarsz követni, akkor ne hátra tekintgess.

Szeretnék bátorítani mindenkit arra, hogy ehhez is kérhetjük, s kérnünk kell az Úr vezetését, erejét.

„..de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)

Ezekkel a gondolatokkal a szívünkben készüljünk az előttünk álló keresztútra, Túrmezei Erzsébet Jézus követése című verséből hoztam egy részletet:

 

„Ő ment az úton. Hátra nem tekintett.

Életet mentett, égi magot hintett,

s bár százak, ezrek léptek nyomára,

tudta, hogy megy: fel a Golgotára.

Tudta, hányan maradnak el mögötte.

Azt kérdezik csak, uralkodni jött-e.

Ha nem, hát vissza, rettenve, ijedve.

Szenvedni vele kinek volna kedve?

Tudta, hogy fenn, fenn a kereszt alatt,

csak egy viharvert, árva kis csapat,

csak annyi lesz az, ami megmarad.”

 

 

 

 

6. Imádság, Miatyánk,

Köszönjük, Úr Jézus Krisztus, hogy míg itt a földön jártál, olyan láthatóvá is lettél. Nemcsak az Ige hangzott, nemcsak a Lélek munkálkodott, hanem még valóságosan is lehetett Téged követni. Bocsásd meg, Urunk, ha mi is sokszor hátranézünk, vagy oldalra figyelünk; mindig vagy nagyon sokszor mérlegelünk még, mint a tanítvány, aki azt kérdezte, hogy mi lesz hát a jutalmunk? Köszönjük, Úr Jézus, hogy olyan boldogan mutatod nekünk a célt, amely felé mehetünk. Engedd meg, hogy a hétköznapokban kövessünk Téged!

Hallgasd meg kéréseinket, mikor nevedben és tanításod szerint együtt így fordulunk Hozzád…

 

Mi Atyánk….

 

7. Áldás
Urunk áldj meg minket, és őrizz meg minket! Világosítsd meg arcodat rajtunk és könyörülj rajtunk! Fordítsd arcodat felénk és adj nekünk békességet.

8. Ének  /370. 3-4./