Perselypénz

Evangélikus.hu

Biblia

Adó 1 %

Nyugati Egyházkerület

Online hittan

Facebook

Ökumené

Jáki Imre gondolatai Hágárról

Gondolatok a Galata levélről nagyböjt 4. vasárnapján

 „Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked…Nagy néppé teszlek, és megáldalak…”1 Móz 12, 1-2.)

 

Isten tehát elhívja Ábrámot Mezopotámiából, Úr városa mellől, egy új hazába „amelyet, mutatok neked”.  Miután Ábrám gyermektelen, egyre inkább uralja gondolkodását: ki örökli ezt az országot, az ígéret földjét, amelyre Isten hívta? Felpanaszolja: „Nem adtál nekem utódot – mondta Ábrám” (1Móz 15, 3.) Isten ígéretet tesz: „…az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni.” (1Móz 15, 4) Ahogy a Biblia kijelenti: „Abrám hitt az Úrnak”.(1Móz 15, 6)

Ábrám, 85 éves korában már 10 éve élt az országban (1Móz 16, 3) Úgy gondolkodott, tennie kell valamit, hogy az ígért fiú megérkezzék, ha egyáltalán emberileg még esélye van arra, hogy fia szülessék. Ezért aztán elfogadta felesége Száraj javaslatát és maga mellé vette annak egyiptomi szolgálóját, Hágárt, második feleségül.

Mire Ábrám 86 éves lett, Hágárnak megszületett a fia: Izmael.

Abrám nem tudhatta, hogy Isten úgy tervezte el, hogy 100 éves korára legyen fia Száraj-tól. Hitt, de úgy gondolta, amíg teheti „segítenie” kell Istennek. Mikor maga mellé vette Hágárt, csak megtett minden tőle telhetőt, hogy a tőle született gyermek legyen Isten ígéretének beteljesítője. Úgy ítélte: ezt biztosan megteheti, hiszen ez az Isten akarata!.

Ábrám csak később tudta meg, hogy a „fiú kérdés” hitének nagyobb mélységeit érinti: nemcsak abból áll, hogy neki származásilag örököse legyen. Itt az a döntő kérdés: ki adta őt? Nem arról van szó, hogy cselekvőképesek vagyunk-e, hanem arról, hogy kiből ered ez a cselekvés, kinek az ereje van mögötte? Tegyük fel a kérdést: Valóban beteljesíthette volna Ábrám a meghívását, ha fia nem Isten különleges ajándéka?

A forrás hitelesít mindent. Ezért egy-egy szolgálat után – bármennyire gyümölcsöző legyen – nem az a kérdés, hogy milyen eredményes, hanem: „Uram, kivégezte el? Te, vagy én?”

Száraj gyermeke: Izsák lehetett egyedül az ígéret gyermeke, mert léte, Isten kegyelmének műve. Születésében az emberi én elhanyagolható szerepet játszott. Nyolcvanhat éves korában Ábrámnak még megvolt a természetes ereje. Tizenhárom évvel később, százévesen „teste már elhalt”. (Róm 4, 19.) Semmilyen mód nem lehetett arra, hogy természetes úton fia szülessék. Ekkor mutatta meg Isten, Ábrámnak, bár már semmi sem eredhetett belőle, mert végére ért önmaga lehetőségeinek, azonban Istennek minden lehetséges. Mikor már az ember nem tehetett semmit – Isten akkor adja Izsákot.

A Galatákhoz írt levelében Pál érdekes párhuzamot von ehhez a történethez. Hágár – azt mondja - a Törvényt ábrázolja ki, a Törvény által a Sínai szövetséget, amelynek jelképe Jeruzsálem. A tíz parancsolatban Isten tíz olyan dolgot követel, amelyet teljesíteni kell. Ábrámban - akkor, mikor maga mellé vette Hágárt - szintén olyan emberre ismerhetünk, aki azt kutatja, mi az amit megtehet, hogy Isten tetszésére legyen.

Erre azt mondja Pál apostol, hogy akik így tesznek – átok alá helyezik magukat: „Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni. Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, mert az igaz ember hitből fog élni”.  (Gal 3, 10-11.)

Ábrám emberi teljesítőképességéből eredő, Hágár szülöttje: Izmael, nemcsak értéktelen volt Isten előtt, hanem éppen ő és leszármazottai bántották meg legmélyebben a választott népet és annak bizonyságtételét – mind a mai napig..

Izmael sok van és bármikor felszínre hozhatjuk. Tulajdonképpen „Izmael”-nek tekinthetünk, vagyis emberi teljesítőképességünk eredményeként, sok „világjobbító” szándékot, sok olyan mozgalmat, amikor a megváltásra szoruló embernek egy-egy idea állítja: „én vagyok a megoldás”. Ezek az elgondolások az egyenlőség és a személy korlátozás nélküli kibontása pozitív szándékaira hivatkozva kapnak kitűntetett figyelmet. De kizárólag abból indulnak ki, amit én, az „ember” meg tud tenni.

A nagyböjt 4. vasárnapi olvasmány, többek mellett arra is tanít: Mekkora különbség van Isten és az ember munkálkodása között! Másrészről Istenre nem tudunk hatni azokkal, amik belőlünk fakadnak, se áldozatos munkával, se szolgálattal, se igehirdetéssel. Sőt, ahogy Pál apostol figyelmeztet: még akaratának teljesítésével sem!

Felfoghatjuk, hogy Ábrám Istenének mi az akarata, de nem tudjuk azt teljesíteni, még Izsák Istenét, a kegyelem Istenét, meg nem tapasztaltuk. A kiteljesedett élet, a bűn feletti győzelem, a megváltás – mindez adatik Jézus Krisztusban – nem lehet megszereznünk. Csak elfogadni tudjuk, megkaparintani – nem!

- biblia-kör -


A Zalaegerszegi Evangélikus Egyházközség honlapja. Készítette: Németh Róbert © Minden jog fenntartva.