Kategória: Friss hírek

Tóth Csaba: Tóth Ernő evangélikus kántortanító élettörténete című könyvét mutatta be gyülekezetünknek Balás Endre és a szerző Tóth Csaba.
A könyv 1000 Ft-ért a lelkészi hivatalban megvásárolható.

  


Tóth Csaba: Tóth Ernő evangélikus kántortanító élettörténete. A szerző kiadása, 2012.

 


A fényképekben, korabeli dokumentumokban, személyes visszaemlékezésekben bővelkedő könyv célja egy édesapa munkásságának megörökítése volt – rokonok, tanítványok, ismerősök számára. Tóth Csaba írása túlnőtt ezen a célon. Kötetének lapjain ráismerhetünk minden kántortanító életére, felekezeti hovatartozás nélkül, akik a két világháború közti időben kezdték hazánkban hivatásuk gyakorlását. Ezért is vállalkozhatott a kiadvány támogatására a Nyugati Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatala, Nemeskér Község Önkormányzata, Lövő Község Önkormányzata, a Nemeskéri Evangélikus Egyházközség és a Soproni Evangélikus Egyházmegye.

Tóth Ernő bácsi kishíján átélte a XX. századot (1905-1997.). A könyv bemutatja a családi kapcsolatokat, majd megtudjuk, hogy a régi, középiskolának megfelelő tanítóképzőt végzett fiatal miként indul pályáján, milyen lelkesedés fűti az egymáshoz közel álló, de mégis kettős hivatás, a kántori és a tanítói munkában. Mindegyiket egyforma nagy odaadással, lelkesedéssel végzi. Ehhez csatlakozik a népművelői tevékenység: színjátszó kör, énekkar vezetése, könyvtári munka, melyek eredményességéről oklevelek tanúskodnak. Láthatjuk, hogy a tanító feladata ennél is több. A község mindenese, aki távolabbi területeken is helytáll, mint a biztosítás, vagy a takarékosság szervezése. A kántortanító szeretetteljes légkörben neveli négy gyermekét, szűkös, de biztos jövedelméből.

A háborús években a katonai szolgálat teljesítésekor helyettesítik, és tanévet rövidítenek. Előfordul, hogy a naplót – a távol levő tanító helyett – a pap zárja le.
Aztán jönnek a nagy változások. A kántortanítót állami tanítóvá „átminősítik”. Az iskolákat államosítják. A tanító egyházi szolgálata tilalom alá esik. Először az orgonálásról kell lemondani, majd azt sem engedik, hogy templomában a gyülekezettel énekeljen. A vallásgyakorolás jogát is megvonják tőle, be sem léphet a templomba. A kegyetlen rendelkezés alól kibújni próbáló tanító fegyelmit kap, amit ’56-ban már a forradalom első napjaiban hatálytalanítanak, hivatkozva a vallásszabadságra.

Könyvtárában 1951-ben selejtezni kell a rendszernek nem tetsző könyveket. Egy késlekedő levél miatt – mely a tiltott könyvek jegyzékét tartalmazta – rendőrségi ügye támad, vádlott lesz. A vizsgálati dosszié szerint a vád tárgya: izgatás és népellenes tevékenység.
Közben falujában megszűnik a felső tagozatosok oktatása, átjárhat a gyerekekkel együtt a szomszéd faluba, gyalog, vagy kerékpárral. Itt „marxistává vált” igazgatója minősíti: tanítói munkáját elismeri, de megjegyzi, hogy „még nem szakított idealista világnézetével” és „… mint idős nevelő nehezen nevelhető és fejlődése lassú.” További hibája: „túl udvarias”, és nem bírálja kollégáit.

Még megadatik számára, hogy visszakerülhet kedves falujába, Nemeskérre, ott fejezheti be a pedagógus pályáját. A nyugdíjas évek lehetővé teszik, a templomi szolgálatot is. Nagy szorgalommal lát ismét a kántorizáláshoz.

Megismerjük a könyvből a magára maradás éveit, az ezzel együtt járó nehézségeket. Ahogy az idős ember gyengül, Csaba fiához, a könyv írójához kerül Lentibe, aki maga is megözvegyült, de vállalja gyengülő édesapja gondozását. Bármilyen szeretetteljes légkört biztosít számára fia, ő mindig hazavágyódik: Nemeskérre.

Még a díszoklevelek átvétele kapcsán megemlékezik róla a szakma. Az igazi elismerést mégis sírjánál kapja meg, ahol Jankovits Béla, kajárpéci esperes mondja az elköszönő szavakat:

„Testvérünk is tanító volt. Tanító a szó igazi értelmében. Tanító, aki kincseit osztogatta a gyerekeknek egész életén keresztül … Azért könyörgünk, hogy a kegyelmes Isten nektek, szeretteinek vigasztalást; testvérünknek örök életet; egyházunknak, nekünk pedig sok hozzá hasonló tanítót adjon!”

Balás Endre